AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Dezsényi Béla: Az Országos Széchényi Könyvtár Hírlaptára. (Fennállásának hetvenötödik évfordulója elé.)

elő a hatvanas években a Szinnyei által leírt állapotok: egyetlen folyosó festetlen állványain álltak feldolgozatlan tömegben a hírlapok. A helyzetre ekkor ismét a még közelmúlt reformkor egyik nagy alakja, Eötvös József, a kiegyezés utáni első közoktatásügyi miniszter figyelt fel, aki „ezen helyiséget megtekintvén, már akkor fontosnak tartotta ezen mostohán kezelt hírlapok rendezését és megőrzését."

3 Eötvös tervét csak másfél évtized múlva valósította meg egykori „centralista" harcostársa, Trefort Ágost közoktatásügyi miniszter. 1884. június 30-án értekezletet hívott össze, amelyen az érdekelt nagy könyvtárak vezetői vettek részt és július 2-án elrendelte az „Országos Hírlapkönyvtár" felállítását a Magyar Nemzeti Múzeum keretei között Szinnyei József vezetése alatt, akit közvetlenül a Múzeum igazgatója alá rendelt. Az új intézmény anyagának a Széchényi Könyvtárén kívül az Egyetemi Könyvtár és a Magyar Tudományos Akadémia hírlapállományát kellett egyesítenie, de fokozatosan beolvadtak a Nemzeti Kaszinó könyvtárának hírlapjai, majd az Erdélyi Múzeum és a Ráday-könyvtár hírlap-fölöspéldányai is. Az állomány legjelentősebb része azonban a Széchényi Könyvtárból került elő; ide kötötte az Országos Hírlapkönyvtárt helyisége is, amely helyett újat már nem tudott adni a századvégi kultúrpolitika; lassan kiderült az is, hogy nem lehet szoros határt vonni a hírlapok és a folyóiratok között (az utóbbiakat ui. az Országos Széchényi Könyvtár keretében hagyták meg a Hírlapkönyvtár alapítói). így azután 1888-ban az új gyűjtemény az Országos Széchényi Könyvtárral egyesült, mint annak negyedik osztálya a kezdettől fogva működő kézirattár és nyomtatvány tár, meg az 1882-ben alapított és 1926-ban az Országos Levéltárhoz csatolt levéltári osztály mellett. A Hírlaptárban a munka 1884. július 23-án kezdődött meg. Szinnyei három nagy feladattal találta szemben magát és a kezdeti nehéz viszonyokhoz képest mindhármat jól sikerült megoldania. Mindenekelőtt a meglevő anyagot kellett rendezni és kiegészíteni, azután a további folyamatos gyűjtés feltételeit biztosítani, végül az így feltárt anyagot célszerűen raktározni és a közönség számára hozzáférhetővé tenni. A rendezés megkezdésekor 6580 hírlapévfolyam volt meg a Széchényi Könyvtárban; a három évet igénybevevő kiegészítő munka — nagy könyvtáraink pincéiben és elzárt raktáraiban végzett fáradságos kutatás árán — további 2071 évfolyamot illesztett az állományba. 1889 elején az anyag nyelvek szerint csoportosítva és betűrendben felállítva állt már a Hírlaptár első otthonában, az ún. „ruhatári folyosón" (ahonnan a ruhatárat csak 1954-ben sikerült végre megfelelőbb helyre állítani) és pár év múlva megnyílt a Hírlaptár külön olvasóhelyisége is a mai katalógusteremben. Az állomány ekkor 1344 hírlap 8789 kötetét foglalta magába; ez az anyag 1902-re, a Múzeum százéves fennállásának évfodulójára 3910 hírlap 20 540 évfolyamára gyarapodott, Szinnyei számítása szerint összesen 1 520 342 hírlapszámmal! Szinnyei — aki bibliográfiai és életrajzírói munkáján kívül még arra is talált időt, hogy az ő hírlapkönyvtárához hasonló külföldi intézmények munkásságával megismerkedjék — nem egészen jogosulatlan önérzettel írhatta ekkor: „a mi hírlap-könyvtárunk a maga teljességében páratlan a kontinensen." Valóban megvolt már eddig nemcsak a XIX. századi és különösen a ritka forradalmi hírlapok majdnem teljes gyűjteménye, de a 87