AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Keresztury Dezső: Adalék Jókai forrásaihoz

én nagyapám könyvtárában egy művet, amelynek képei annak idején erősen felkavarták gyermeki képzeletemet, hiszen őstájakat ábrázoltak, csodálatos páfrányerdőkkel, óriás mammutokkal, soha nem látott idegen állatokkal. Megkérdeztem a Természettudományi Múzeum könyvtárosát, nincs-e gyűjteményükben ilyenszerű könyv? Hamarosan kiderült, hogy van ott egy mű, amelyre illik leírásom: Dr. Oscar Fraas: Vor der Sündfluthf című könyve, amely 1866-ban Stuttgartban, a Hoffmann'sche VerlagsBuchhandlung kiadásában jelent meg. Ahogy felütöttem a könyvet, elém tárultak a rég látott képek, a kőszénkori tájak, a Lias-tenger saurusai, a Jura-kor erdői, a Miocén-táj s a Mammuth-kor sziklái. A Miocén-táj mellett megálltam: hiszen ez Jókai őskori dzsungele, rajt a vízbefojtott szarv orrú, a királyi nagyvadak és a fürge majom (1. a 3. sz. mell.), a Mammut-kor képén pedig, a sziklabarlang előtt, a lerágott mammutcsontváz mellett az Egész az északi pólusig mammutpecsenyét lakmározó medvéi, az előtérben talán éppen Galiba Peti kedvenc Bábija; a sziklabarlang tetején pedig az óriásmacska, A fekete gyémántok vérengző machaerodusa (1. a 4. sz. mell.). — „Megvannak a képek!" — kiáltottam rendezőtársaim felé; s megelégedettségem teljessé lett, amikor estefelé felhívott a Petőfi Múzeum vezetője és gratulált filológus-szimatom élességéhez, mert, közölte, a könyv előkerült Jókai könyvtárából is. Az időpontok összevágtak: Jókai 1870-ben adta ki A fekete gyémántokat, 1876-ban az Egész az északi pólusig-ot; Fraas könyve pedig 1866-ban jelent meg. Amikor később jobban megnéztem Jókai igen rendes állapotban levő egykori példányát, tanulságos megfigyeléseket tehettem a nagy álmodozó és még nagyobb álmodoztató képzeletjárását és munkamódszerét illetően. A könyvben nincs semmi szövegszerű bejegyzés. Hogy azonban Jókai olvasta is a munkát — vagy legalábbis olvasni kezdte — arról piros ceruzás aláhúzásai, lapszéli jelzései tanúskodnak. Ezek végetérnek ugyan az 56. lapon; a, Jókai szóbanforgó műveiben felbukkanó nevek és adattöredékek azonban arra engednek következtetni, hogy az olvasásban nem állt meg, csak a jelölést hagyta abba. Hogy miből mit formált, világítsa meg elsőül egy szövegpélda. Fraas könyvének 55. lapján ez olvasható: ,,Mit wenigen Ausnahmen ist von den weichen, schwellenden Theilen der Thiere und Pflanzen nichts mehr erhalten. Solche Ausnahmen sind etwa das Polaries, in welchem die volkommene Anatomie des Mammuths und Rhinoceros erhalten ist, also dass Wölfe und Fische sich über das Fleisch des auftauenden Körpers hermachen, und dass Mammuth-CotelJtes auf der Tafel der Petersburger Akademiker erscheinen." Jókai megjelölte ezt a passzust, feltehető tehát, hogy az Egész az északi pólusig csodálatos őslény tetemekkel teli jéghegyének, a sarki medvék roppant éléstárának megálmodásához legalábbis erjesztő csírául szolgált. Érdemes lesz az idevonatkozó fejezetnek néhány részletét idézni: „Egy óriás dóm tárult fel előttem: magasabb Szent Péter templománál, melynek falai, oszlopai, boltozata, talapja jég. A könenylámpa fényében ezüstből látszik az egész építve lenni s az árnyék benne smaragd s ultramarin. Fantasztikus torzalakú jégtömegek csüngnek alá a szédületes padmalyból s szeszélyes alakú ívboltok egész portiknsán látni végig egy bar386