AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Keresztury Dezső: Adalék Jókai forrásaihoz

Adalék Jókai forrásaihoz KERESZTURY DEZSŐ A kiállítás mindig látvány, legalábbis az kellene, hogy legyen. Az irodalmi kiállítás sem kivétel. A kézirat és a könyv azonban, amely megőrzi az író műveit, látványnak egyhangú; kiállításon tehát, ahol nem lehet olvasva elmerülni benne, csak tárgy, egy fajta a sokféle közül. A költői látomást, amely olvasás közben lelki szemeink előtt bontakozik ki, a kiállításon olyan képpel kell helyettesítenünk, amelyet testi szemeinkkel tapasztalhatunk meg. A rendezőnek ezért arra kell törekednie, hogy ilyen, az író művét megvilágító illusztrációkkal, valóságos képekkel, vagy ilyen célra alkalmas már ábrázolatokkal legyen a látogatók segítségére. Kereső útjain sokszor talál azután olyan nyomokra, adalékokra, amelyek nemcsak a kiállítást színesítik, hanem a kutatásnak is szolgálatot tesznek, mert fényt vetnek egy-egy író műhelyének homályosabb zugaiba. Az országos Jo&ai-kiállítás tervezése közben eljutottunk az író rendkívül változatos életművének egyik legérdekesebb területéhez: az utópiák, a mindenséget, a határtalan múltat és jövendőt felidéző költői látomások világába. A jövő század regényének képes tablóit már megterveztük és továbbléptünk azok felé a művek felé, amelyekben kora természettudományának eredményeit használta fel képzelete kiröpítő fészkéül: az Egész az északi pólusig kalandos földmélyi utazásáig és főként A fekete gyémántok földtörténeti víziójáig, meg Berend Iván előadásáig Delej országról. Ezekben a művekben is sok van Jókai naiv, meseteremtő képzeletének kötetlenvalótlan szárnyalásából, de sok van bennük a kor értékes természettudományi eredményeiből is. Mintha magáról beszélt volna Berend Iván szavaival: „Elmegyek Theudelinda grófné estéjére. Tartok felolvasást. Olyat, amilyet nem láttam, sem nem hallottam még magam se soha. Tudományt poézissal vegyest, fantazmákat és adatokat úgy összekeverve, hogy minden tudóst kétségbe ejtek vele, míg szét tudja válogatni; amivel minden geológot herceggé, minden hercegasszonyt geológgá teszek." A regényekben leírt őstörténetbe vivő kalandok, az ember-előtti föld életének képe és Delejország fényes látomása: mind szivárványos, képzeletmozdító és mélyebb tanulmányra is csábító költői kompozíció. De hogyan jelenítsük meg a látogató szeme előtt úgy, hogy a megvilágító képeknek történeti hitelük is legyen? Jókai nem nagyon szerette illusztráltatni ilyenféle munkáit: a képszerű ábrázolás inkább csak szegényítette volna képzeletének ragyogó panorámáját. Másfelé kellett fordulnom. Az idő sürgetett, s mint a sarokbaszorított vizsgázónak, hirtelen eszembe villant, hogy láttam 384