AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

V. Waldapfel Eszter: Az Országos Széchényi Könyvtár a felszabadulás óta (1945/1957)

s valamennyi muzeális osztályunk, de egész könyvtárügyünk lemaradása. A könyvtártudománynak nincs még egy területe, amely országos viszonylatban is oly elhanyagolt volna, mint a könyvhygiénia és a restaurálás kérdése. Ahelyett, hogy tudományos felkészültséggel rendelkező szakemberek, komoly kutatólaboratórium foglalkozna ezekkel a nemzetközi viszonylatban ma már rendkívül fontosnak tartott és jelentó'ségükhöz mérten megoldott kérdésekkel, nálunk 1957 végéig még mindig a könyvkötészet egyik munkatársa és egy 2 főből álló csoport foglalkozik a könyveket pusztító ellenségek kártevéseinek megelőzésével, a kórokozók megsemmisítésével és az okozott kár restaurálásával, régi muzeális értékű kötések pótlásával. Az állandó és szervezett munkához s ezzel kapcsolatos tudományos kísérletekhez sem laboratórium, sem megfelelő tudományos képzettségű szakember nem állt mindeddig rendelkezésre. Ezt az elmaradást sürgősen fel kell számolni. A legszükségesebb laboratóriumi felszereléseket 1957. év végére sikerült biztosítani s így előreláthatólag 1958 elején 4 fővel megindulhatnak a kísérletek egy központi könyvhygiéniai laboratórium kiépítésére. A Kézirattárhoz hasonlóan a Régi és Ritka Nyomtatványok Tára is legelső és legfontosabb feladatának anyaga sokrétű feltárását tekintette. Az ötéves terv keretében indult meg a kezelésébe tartozó ritkasággyűjtemények tervszerű és rendszeres, minden tudományos igényt kielégítő feldolgozása. Erre annál nagyobb szükség volt, mert amilyen nagy gonddal történt meg a múltban a páratlanul értékes anyag összegyűjtése és gondozása, éppen annyira keveset törődtek — a Kézirattárhoz hasonlóan — a megfelelő, rendszeres feltárással és feldolgozással. A legjellemzőbb erre, hogy Szabó Károly RMK bibliográfiájának egy átlőtt példányát használták, a megfelelő kiegészítő bejegyzésekkel állomány nyilvántartás gyanánt. Lépésről lépésre haladva a Tár előbb az ősnyomtatványok, majd az RMK adrémával sokszorosított, új katalógusainak elkészítését indította meg. A tizenötféle ősnyomtatványkatalógus (betűrendes szerzői, általános időrendi, nyomdászattörténeti rendszerező, nyomdászok szerinti betűrendes, megjelenések szerinti betűrendes, helyrajzi, bibliográfiai katalógus, tárgyi címszó katalógus, szakkatalógus, szerzői kronologikus katalógus, nyelvi katalógus, metszetkatalógus, kötéskatalógus, festett díszek katalógusa és végül az egykorú posszeszorok katalógusa) az ősnyomtatvány kutatás, valamint a könyvtörténeti és irodalomtörténeti kutatás szinte minden kérdésére gyors és áttekinthető választ adhat. 1955 óta készül a bpesti Egyetemi és az Akadémiai Könyvtárak szakembereinek bevonásával a Magyarországon található ősnyomtatványok teljes katasztere, mely előreláthatólag 1959-ben fog megjelenni. A „Régi Magyar Könyvtár" katalógusainak munkálatait, amelyek szintén már szépen előrehaladtak, személyzeti hiány miatt 1953—1954-ben átmenetileg le kellett állítani. A RMK példánykataszterének szükségessége ui. a nagy mennyiségben beözönlött ún. „ömlesztett anyag" feldolgozásához és szétosztásához sürgetően jelentkezett. 1955 óta az RMK I. kötetének munkálatai újra megindultak. Könyvtárunk belső proíilozása következtében az ősnyomtatványok, RMKművek és régi Hungaricák (Apponyi Hung, gyűjt.) mellé a XVI. századi külföldi anyag, valamint a kortól független egyéb ritkaságok (editio princeps, ritka és illegális nyomtatványok stb.) is az osztály gyűjtőkörébe utaltat36