AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Pozsonyi Erzsébet: Forradalmi röplapok és gúnyiratok 1848-ban

ságot azért vívták ki, hogy meggyőződését mindenki szabadon megválthassa és a vörös szalagot viselőket inzultálok megfertőzik a szabadságot.

36, A Múzeum terén tartott népgyűlés főtárgya is ez a proklamáció volt. A városban előfordult összetűzések folyamán többek között egy zsidónemzetőrt is inzultáltak s erről egy zsargonban megírt humoros hangú röplap számol be.

37 A már élesedő bírálatnak ad még mindig tréfás formában hangot Székesfehérvár parasztszármazású főjegyzőjének Bökfy Zakariás álnéven kiadott „podagra, csökönyösség és hályog" elleni Politikai lapdacsok c. röpirata.

38 55 pontba foglalva gúnyolja ebben a táblabírákat, a politikai; köpönyegforgatókat, a nemesek és mágnások osztálygőgjét, a máglyára való sajtótörvény-javaslatot, Werbőczy, csak a nemességnek kedvező,, törvénykönyvét és a penitenciát most már későn tartó konzervatívokat.. Hasonlóan támadó élű a névtelenül kiadott Ne szunnyadozzunk. . . kezdetű gúnyirat, mely a minisztérium tétlenségét kárhoztatja és programmot ad aktivizálásra.

39 A szolgaságból felszabadult nép védőjének és az egész világ szabadságáért is fegyvert fogó nemzetőrnek dicsérete Heilprin Mihály, lengyel származású író és publicista Nemzeti őrdal-a,*

0 a nemzetőré, aki azért küzd, hogy:: . . .,,Minden ember legyen ember És szabad." Valóban forradalmi lelkesedés és útmutatás nyilvánul meg Kolmár József nemzetőr Nép szava Isten szava című és Stancsics Mihály polgár társnak a szabad sajtó tizedik napján ajánlott röpiratában.

41 Széles történelmi háttérrel mutatja meg, hogyan hamvadtak el a 800 éves elavult intézmények az egyenlőség, szabadság és testvériség kivívása által s fogott kezet egymással 15 millió ember. Antiklerikális nyilatkozatai után a mágnást ostorozta, akinek mindene megvolt a paraszt semmijével szemben, a nemest, aki nem találja helyét, mert nagylelkűségét a rohanó világesemények tönkresilányították. Gúnyosan jegyzi meg, hogy a két politikai párt közül az ellenzék „konzerválta, a konzervatív ellenezte" a haza boldogságát s most mégis a legdühösebb konzervatívok viselik a legtöbb kokárdát. Az általa adott program: a „népjegyzők és tanítók fokozott képzése, a népnevelés kivétele a papság kezéből, hogy az iskolamester ne legyen a plébános alárendeltje, hanem önálló „státushivatalnok."Az írók a „Státus legfontosabb és legelső szolgái", rossz hazafi, aki irodalmának pártolására fel nem kel, mert a harcok korában a kard, békében a toll a nép védelmének az eszköze. Májusban, mikor Bécsben újra fellobban a forradalom lángja és Pesten is megtörténik az első összeütközés május 10 én Léderer budai katonai parancsnok és a nemzetőrség számára fegyvert követelő nép között, Ferdinand rémülten menekül székvárosából; a magyar kormány ekkor még mindig avval kísérletezik, hogy a királyt „hü magyarjai" közé hívja. A jóhiszeműek abban reménykednek, hogy ezáltal a monarchia súlypontja a magyar fővárosba tevődik át, ami az ország önállását kifelé is jobban dokumentálná. Ilyen illúzió indíthatta az öreg Döbrentei Gábort is Gyere 334