AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

V. Windisch Éva: Könyvtári munka a reformkorban az Országos Széchényi Könyvtárban

ismerete és a könyvtári-múzeumi gyakorlat hiánya folytán azonban rendszertelenül és hiányosan. Mindössze a tisztviselők személyére vonatkozólag tartalmazott tervezete néhány új javaslatot: hogy az őrök „semmi más kenyérkereső hivatalt" ne viseljenek — ezt egyébként éppen a könyvtárőrre vonatkozólag nem mondta ki —; gyűjteményük gyarapításának céljával minden évben utazzanak Magyarországon és külföldön egyaránt; azon szakban, melyben őrködnek, magángyűjteményt ne tarthassanak fenn; s végül évente bocsássanak ki Nemzeti Múzeumi folyóirat című munkát az intézmény gyarapodásáról szóló beszámolókkal s tudományos tanulmányokkal, „így nyerhet csak tudományos irányt nemzeti intézetünk, s így felelhet meg igazán valódi hivatásának" — jegyzi meg Kubinyi. A gyűjteményekben folyó munkának azonban éppen csak laza kereteit szabta meg javaslata, melyet Havas József helytartótanácsos, a tanulmányi osztály főnöke a nádor megbízásából szerkezeti és tartalmi szempontból egyaránt alaposan megbírált.

120 A Múzeum és könyvtár ügyrendje a reformkor folyamán végül sem készült el. 7 Mielőtt a reformkorban folyt könyvtári munka értékelését megkísérelnénk, egy pillantást kell vetnünk azokra a tényezőkre, melyek a könyvtári munka menetére e korszakban közvetlen hatást gyakoroltak, így a munkaidő kérdésére; Horvát István személyes körülményeire és a könyvtári munkában őt akadályozó mozzanatokra; végül a nádor és Horvát együttműködésének néhány részletére. A hivatalos időt Miller 181 l-es tervezete hat órában szabta meg; délelőtt 9—12-ig, nyáron délután 3—6-ig, télen 2—5 óráig tartoztak a tisztviselők a Múzeumban tevékenykedni; ebből heti két napot a látogatók fogadására és vezetésére kellett fordítaniok, a többi napokon végezték egyéb munkáikat.

121 Az olvasók természetesen minden hétköznap felkereshették az intézetet, kivéve az évenként kétszer takarításra fordított időszakokat. Különleges feladatok esetén — mint egy-egy nagy szerzemény: a soproni Széchényi-könyvtár vagy a Jankovich-gyűjtemény átvételekor — Horvát napi 8—10 órát, sőt éjszakákat is átdolgozott.

122 Egyébként azonban, úgy látszik, a hat órás munkaidő nem volt áthághatatlan keret. Kubinyi feltehetőleg a helyzetet rögzítő 1845-ös javaslata szerint az őr és segédőr a takarításra fordított szombat és vasárnap kivételével minden nap 9—l-ig tartozik „munkálkodva jelen lenni" az intézetben. Az írnok azonban „legalább 7 óráig" köteles dolgozni, a szolga pedig a szombati napon kívül délutánonként is takarít. Az igazgató viszont csak naponta 10 és 12 óra között intéz hivatalos ügyeket az épületben lévő lakásán vagy hivatali helyiségeiben.

123 A munkaidő pontos betartását Horvát István számára más irányú elfoglaltságai tették lehetetlenné. Részben könyvtárosi fizetése alacsonysaga folytán, részben a tudományos élet adott helyzetében ráháruló kulturális feladatok sokasága miatt Horvát a könyvtárosság mellett más megbízatásokat is ellátott: kezdetben az országbírói titkárságot s az egyetemi elnöki 271