AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

V. Windisch Éva: Könyvtári munka a reformkorban az Országos Széchényi Könyvtárban

árvíz ellen elegendő biztonságot nyújt. Az építkezés módja, a gondos felügyelet és a jól megkonstruált fűtőszerkezet a tűzveszélyt is minimálisra csökkentik. Lopás, betörés ellen a katonai őrség fogja az intézményt megvédelmezni. A molyok elszaporodásának megakadályozására a könyveket gyakran kell tisztogatni, szellőztetni, s az épület köré nem szabad fákat ültetni, mert ezek szoktak a rovarok fészkei lenni. Mindezen felül Pest város poros levegője is veszélyes a könyvek számára. Ezért Horvát azt ajánlja, hogy ne csak a kéziratokat, de a nyomtatott könyveket is üvegajtós szekrényekben őrizzék. Ezeket a raktárhelyiségeknek megfelelő méretűre kell készíteni; magasságuk a 11 lábat ne haladja meg, mert a magasabbakat már létra segítségével is nehéz használni. Mélységük másfél vagy két láb legyen, hogy gyarapodás esetén a könyvek két sorban legyenek elhelyezhetők. A szekrények anyagául Horvát a könyvtártudósokra hivatkozva a tölgyet ajánlja. Legmegfelelőbbnek a bakonyi tölgy látszik, természetes színében fényezve, az ajtókat esztétikai célból mahagónifával s esetleg szerényen aranyozott ión oszlopokkal díszítve. A szekrényekben 3 és fél láb magasságban kihúzható táblákat kell elhelyezni. A túlságosan fényűző berendezést Horvát feleslegesnek tartja: helyes arányok, tisztaság, mérsékelt elegancia, a könyvek gondos és — a szisztematikus szempontok figyelembevételével történő — szimmetrikus elhelyezése esztétikailag is kielégítő képet nyújtanak. A kéziratok ugyancsak üveges szekrényben, gondosan elzárva őrzendők. E szekrények anyagául szintén a tölgyet ajánlja, bár a kéziratgyűjtemény szekrényei esetleg finomabb faanyagból, más aranyozással és politúrral is készíthetők. Az uniformizálás, jegyzi meg Horvát, kerülendő a könyvtárban; de a változatosság is csak addig engedhető meg, amíg nem válik túlságosan költségessé. A könyvtár birtokában lévő oklevelekre és okiratokra vonatkozólag Horvátnak az a véleménye, hogy ezeket könyvalakban összekötve őrizni igen veszélyes volna: maguk az iratok is, a pecsétek is megsérülnének, a férgek pusztításának is nagyobb mértékben lennének kitéve. Ezért a levéltári jellegű őrzést javasolja: az időrendezett aktákat zárt ládákban, sorszámozva helyezzék el, a könyvtár egy szobáját a Károly i-levéltáv mintájára rendezve be számukra. A Miller rendelkezésére egybekötött aktakötegek is szét választandók. A kismennyiségű címeranyagot egyelőre a levéltárban, a kisméretű térképeket és metszeteket a könyvekhez hasonlóan, a nagyméretűeket különleges szekrényekben kell őrizni.

104 Horvát tervei csak részben feleltek meg a rohamosan növekvő könyvanyag szükségleteinek, s egy részük anyagi okokból sem volt megvalósítható. A könyvtár bútorzatának elkészítésénél a legnagyobb fokú takarékosságot kellett érvényesíteni, s az idő is sürgetett. A bútorzat kérdését ekkor Kubinyi vette kézbe, aki a nádor utasítására Pollackkal egyetértésben járt el. Minthogy a pesti asztalosokat Pollack nem találta alkalmasnak arra, hogy az épület stílusának megfelelő bútorokat tervezzenek, maga készítette el a berendezés terveit. A bútorzat anyagául cseresznyefát, tölgyet, vagy — a berlini és müncheni könyvtárak mintájára — az előzőknél jóval olcsóbb olajjal befestett puhafát ajánlotta.

105 A választás valóban a tölgyszínűre festett puhafára esett. Először csak egy mintapéldányt 268