AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

V. Windisch Éva: Könyvtári munka a reformkorban az Országos Széchényi Könyvtárban

tanulmányozni;

62 Döbrentei Gábor 1841-ben az Akadémia megbízásából nyelvemlékeket másolt a könyvtárban.

63 Pesten járó külföldiek könyvtár és Múzeum-látogatásáról Richard Bright, Paget, Miss Pardoe, Wilhelm Horn s mások útleírásai tanúskodnak. A könyvtár anyagának kikölcsönzését már Miller szabályzat-tervezetei tiltották, mindössze a Múzeum tisztviselői vihettek könyveket pár napi használatra lakásukra, de csak a kölcsönzési naplóba történő bejegyzés után.

64 Tudósok számára mégis adtak olykor kölcsön anyagot a reformkor első éveiben, elsősorban kéziratokat, így Kovachichnsik, Edemek, Jankovichnak. A kéziratok elkallódásának meggátolásáról a nádor gondoskodott. 1827-ben kiderült, hogy az Erdélyi Tudós Társaság 1796-ban kéziratokat vett kölcsön Kovachichtól, amelyek azután Kovachich halálával a könyvtárat illették volna, időközben azonban a kölcsönző Aranka György is meghalt. A nádor nem nyugodott bele a veszteségbe, hanem Jósika János guberniumi elnök útján kinyomoztatta a kéziratok hollétét — hármat a négy közül a marosvásárhelyi református könyvtárban találtak meg — s visszajuttatta őket a könyvtárnak.

65 Néhányszor hivatalos céllal is történt kölcsönzés: 1828-ban Fáy Barnabás, a bandériumok ügyében ülésező subdeputatio elnöke kapott kölcsön a nádor rendeletére a honvédelem kérdéseire vonatkozó kéziratokat;

66 1830-ban a Dalmácia, Galícia, Lodoméria területének esetleges visszacsatolása ügyében működő udvari bizottságot látta el Horvát a kérdésre vonatkozó kéziratokkal.

67 Néhány adatból arra is következtethetünk, hogy a könyvtárosok, Miller, s később Horvát, a gyakorlatban érvényes tilalom ellenére is kikölcsönöztek egy-egy művet barátaiknak, ismerőseiknek.

68 A kölcsönzés kérdésének — lényegében a könyvtári állomány védelme kérdésének — fontosságát a könyvtár és Múzeum sorsát figyelemmel kísérő közvélemény hamar felismerte. így az 1832—1836-os országgyűlés a karok és rendek javaslatára — a főrendek kezdeti ellenzése után — megtiltotta a könyvtár és a Múzeum által őrzött bármely tárgy kikölcsönzését.

69 A tilalomnak a nádor általában érvényt is szerzett, s a Horvát által hozzá felterjesztett kölcsönzési kérelmeket — mint Fejér György és Cimiotti fiumei tanár esetében — visszautasította,

70 egyedül az Akadémiának kölcsönözve ki 1841-ben a Tripartitum 1517-es kiadását a magyar fordítás elkészítéséhez, de ekkor is figyelmeztette Horvát kérésére Teleki Józsefet, hogy a műből egész Európában 5 példány maradván csak fenn, a legnagyobb gonddal őrizzék, és ne magánlakáson, hanem kizárólag az Akadémia épületében használják.

71 Voltak, akik a kölcsönzési tilalom kijátszására a szolgát vesztegették meg; mikor az eset kiderült, Kubinyi igazgató elvette a szolgától a Ludoviceumban őrzött könyvtár kulcsait, s rövidesen az újonnan alakult képtárhoz helyezte át a régi, megbízhatónak és szorgalmasnak ismert alkalmazottat.

72 Korszakunkban — mindössze néhány ízben ugyan — az is előfordult, hogy a könyvtáros írásban adott felvilágosítást a tudományos problémával hozzáfordulóknak. Elsősorban hivatalos megkeresések történtek: 1830-ban megbízták Horvátot, hogy okleveles anyagot gyűjtsön Magyarországnak, Dalmácia, Galícia és Lodoméria felé érvényesíthető jogait illetően. Horvát 1832-ben ismertette az országbíróval kutatása eredményeit, majd — mint 262