AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

V. Windisch Éva: Könyvtári munka a reformkorban az Országos Széchényi Könyvtárban

buzdított — a könyvtár állományának leltározása évtizedekre félbeszakadt. A. hátralévő munka: a fent felsorolt anyagoknak, a bekötetlen s szintén katalogizálatlan műveknek,

51 s az állandó gyarapodásnak a beiktatása az új katalógusba, továbbá a katalógus összehasonlítása a Széchényi-féle nyomtatott katalógusokkal Miller bűnösségének megállapítására — sohasem készül el; a 3—6 vagy 10 éves időközökkel tervbevett újabb revíziókról pedig szó sem esik többé.

52 Scheidus megbízatását befejezettnek tekintette, Horvátot pedig egyéb teendők — mint erre még visszatérünk — elvonták a leltározás fárasztó, egyhangú munkájától. A következő évtizedben a katalogizálás, rendezés, az új anyagok használhatóvá tétele tekintetében semmi sem történt.

53 1838-ban azután, amikor az árvíz elől először a Múzeumépület emeletére, utóbb a Ludovika-épületbe szállították át a körülmények parancsolta sietséggel a könyvtárat, nemcsak a rendszeres munka lehetősége szűnt meg további 8 évre, hanem a rendezés eddigi eredményei is veszendőbe mentek. A könyvtárnak az új épületben való felállítására Horvát István új könyvtári rendszer kidolgozását vette tervbe. A könyvtár anyagának öt külön kezelést igénylő csoportja — javaslata szerint — a könyvek, a kéziratok, az akták és oklevelek, a címerek, a térképek és képek. Horvát a könyvtár állományát — a kéziratokat is — a könyvtár nemzeti jellegének kidomborítása érdekében magyar és nem magyar vonatkozású gyűjteményre kívánta szétbontani, s e szétbontás után az anyagot újonnan elkészítendő, a külföld tapasztalatait figyelembe vevő szisztematikus terv szerint rendezni. Emellett a rendszer mellett még azt is jónak látta volna, ha az eredeti nagy gyűjtemények —• Széchenyié, Jankoviché — külön szobákban nyertek volna elhelyezést.

54 Horvát — amúgy is csak nagy vonalakban felvázolt — elképzelései már nem feleltek meg az eredeti gyűjtemény sokszorosára nőtt könyvállomány parancsolta szükségleteknek. A könyvanyag rendezésének, feldolgozásának kérdéseit a szakszerű könyvtári-múzeumi ismeretekkel nem rendelkező, talán apjának, Kubinyi Péternek a Múzeum anyagi támogatásával szerzett érdemeiért igazgatóvá kinevezett Kubinyi Ágoston 1845-ben készített, rendszertelen és a feladatokat fel nem érő utasítástervezete is csak felületesen érintette; a könyvtár ,,úgy állítassék fel — írta — hogy külsőleg is mutasson valamit, tudományos szakokra legyen elosztva, egyébiránt abban a kíváncsi idegenek vagy olvasó számára mindent rögtön fel lehessen találni"; s az anyagról „tudományosan rendezett lajstromokat" kívánt készíttetni a szerzeményi napló mellett, mégpedig a duplumokról is.

55 Az újjárendezés, a régi és új gyűjtemények egyesítésének feladata az 1846-ban Horvát István örökébe lépő Mátray Gáborra várt. Az ebben az évben elkészült új múzeum-épületbe visszahordott könyvanyag teljesen rendezetlen volt; az anyag egy részében meglévő régi rend a szállítások során bomlott fel, a régi, nem a teljes anyagról szóló katalógus használhatatlanná vált. A könyvtár nagy termében rendszertelenül lerakott 100 000nél több, talán 120—130 000 kötetnyi anyagot Mátray — elégséges polc hiányában — kezdetben a földön kezdte egyetlen szolga segítségével csoportosítani, szétválasztva az összekeveredett könyveket és kéziratokat is.

56 Mielőtt azonban a végleges rendezéshez hozzáfogott volna, arra kérte Kubinyin keresztül a nádort, hogy a körülményekhez leginkább alkalmazható 260