AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

D. Szemző Piroska: A szenzációs hír és illusztrálása. (Sajtótörténeti tanulmány)

Viszont megmaradtak a háborús borzalmakról, tűzvészről, elemi csapásokról, a technikai katasztrófákról, gyilkosságokról, felfedezésekről, szere lemről stb. szóló szenzációs hírek és illusztrációk. Lelkiismeretes szerkesztő és riporter természetesen, ha szenzációt tudósít is, igyekszik hírének igazságát hitelesíteni; vagy — amennyiben ez nem sikerül és mégis közölnie kell — fenntartással közli a hírt. Ilyen volt például az Esti Hírlap. 1957nov. 24-i számában: a „Brazil hír a rákvirus felfedezéséről", melyhez hozzáfűzi a riporter Kellner Béla orvosprofesszor nyilatkozatát, „nem látszik valószínűnek." A szenzációhajhászó lapok — ma is nagy közönségük van — nem törődnek a hitelességgel, létfenntartási alapjuk, hogy — ha igazi szenzáció nem kerül terítékre — minél több kitalált szenzációval borzongassák olvasóik hátát. A kapitalista revolversajtó igen szellemes karikatúráját alkotta meg Heltai Jenő nemrégen újra kiadott Jaguár c. kisregényében, melynek főhőse ilyen revolversajtótermék, a Krajcáros Igazság, a laptulajdonos pedig Általános Bécsi, aki meg akarja szüntetni a „bukás szélén hánykolódó" lapot.

25 A munkatársak megfogadják, hogy minden héten friss szenzációt szállítanak — hiszen a kenyerükről volt szó — „ámbár még egyikük sem tudta, honnan és hogyan fogják a szenzációt előteremteni". Altalános Bácsi azonban, a tőkés laptulajdonos, maga oktatja ki a szerkesztőgárdát: „Az olvasóközönséget, hiába, mégis csak a titokzatos bűnügyek érdeklik legjobban. Relytélyes esetek, amelyekben a tettesnek nyoma vész, bonyodalmas rébuszok. Ki kellene találni néhány ilyen bűnügyet. Nemcsak kitalálni, meg is csinálni... természetesen olyan bűncselekedetekre gondolok, amelyekkel senki sem károsodik. Például az ügyes betörés. . . azután vissza lehet adni az elrablott pénzt a tulajdonosnak. Milyen érdeklődés, mennyi izgalom, mekkora szenzáció! És ezt az újságban nagyszerűen ki lehet aknázni!"

26 A felelősséget természetesen elhárította magáról — jellemez tovább Heltai — hivatalosan nem tudott semmiről, titokban pedig sürgetett, sőt a vállalkozásba még befektetett 20.000 koronát, amelyet „reklámra" címen könyveltek el a kiadóhivatalban. — Heltai — mint minden karikaturista — túloz, de ábrázolása mélyén ott rejlik a szennysajtónak igazi arca, amelytől visszaborzad az etikai alapon álló újságíró, aki nem akarja közönségét bolonddá tenni, komoly olvasóját megsérteni. Az amerikai sárga sajtó nevét mindenki ismeri: így hívják a szenzációhajhászó boulvard-lapokat, amelyek főtémája a szerelmi dráma és a gyilkosság. Sehol a szennysajtó a tökéletesség oly fokára nem emelkedett, mint Amerikában. A szokatlan, a látványos, a képtelenségek szenzációjának kora ma már talán Amerikában is hanyatlóban van, mióta a nemzetközi válságok nyavalyája ott is erősen elharapózott. Jegyzetek 1. Ferenczy József: A magyar hírlapirodalom története 1780—1867-ig. Bp. 1887, Laufer Vilmos. 506. p. — Dezsényi Béla—Nemes György: A magyar sajtó 250 éve. Bp. 1954. 245