AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

D. Szemző Piroska: A szenzációs hír és illusztrálása. (Sajtótörténeti tanulmány)

Az óriási tengerikígyó. Kis Követ. 1846 Az 1846. febr. 27-én Az óriási tengeri kígyó aláírással közölt kép (6. sz. kép), mint mondottuk, saját kőrajza. És a hozzátartozó cikk: „Az óriási tengeri kigyó, vagy hydrarchos. Képmagyarázatul. — E csontváz 114 láb hosszú. 7500 fontot nyom, az állati teremtés legcsodálandóbb állatának legteljesebb váza, mi csak e földön jelenkorig föl van fedezve. Koch tanár a vizözönelőtti világ ezen temérdek maradványait nemrég Aladamában geológiai vizsgálódásai utján lelte föl. A hátgerinccsontok 15—18 hüvelyknyi hosszúak s kerületük 24—30 hüvelyk. A hydrarchost ugy tekinthetjük, mint egy eddig ismeretlen tengeri szörnyet, mely a mérhetetlen Óceánban évezredek óta nem ismerve és föl nem fedezve honolt, mint a mélységek királya. E szörny húsevő állat volt s a néző elméje álmélkodó merengésben él, fontolgatván azt, hogy e csonttömeg egykor, mint eleven állat játszott a hullámokon, nyilsebességgel úszott egyik parttól a másikig, polyvaként szórta maga előtt a ceteket s tán a mammuthot és missouriant a nagy folyók partjai mellől kergette. A csontváz minden eddig felfedzettől külömböz és erősségéül szolgálhat azon nem alaptalan néphitnek, miszerint még ma is léteznek a tengerekben szörnyek, melyeket tengeri kígyóknak neveznek. A hydrarchos New-Yorkban az Apolló-teremben van kiállítva."

22 — Mint látjuk, Magyari már mezbe burkolja valótlan szenzációját: őskori tengeri szörnyet csinál belőle, geológiai leletet, múzeumok kiállítási tárgyát s bár csak csontvázról beszél, költői stílussal húst és vért varázsol köréje. Nem tudjuk, milyen forrásból merített, valószínű, hogy egykorú külföldi lapból vette át a közönségcsalogató szenzációt. Tény, hogy a tengeri kígyó minden idők újságjának visszatérő kacsája. Két évvel Magyari cikke után, 16* 243