AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

D. Szemző Piroska: A szenzációs hír és illusztrálása. (Sajtótörténeti tanulmány)

olvasó fantáziájának, elképzeléseinek tágabb teret enged. Ennélfogva minden idők jó képriporterei arra törekedtek, hogy a kép legizgalmasabb pillanatában ábrázolja az eseményt. A képhírnek közvetlen, gyors tolmácsoló erejénél fogva óriási mozgósító ereje van, a legszélesebb rétegek megértésére számíthat. A Pressburger Zeitung képpel kísért szenzációja 1764. december 12-én, a párizsi levelező tudósításaként jelent meg először. Igen először, mert ettől kezdve 17 hírközlés után, csupán 1765. augusztus 10-én oldódott meg a „lélekzetellállító rejtély" és az események záróköveként hozta a lap az esemény főhősének „jólsikerült" képét (l.sz. kép).

3 A hírt a párizsi levelező Langogneból kapta; eszerint azon a vidéken egy szörnyű ragadozó vadállat tűnt fel az erdőkben, mely messzeföldön rémületben tartja a lakosságot. Az állat faját nem sikerült megállapítani — írja a levelező s leírása további folyamán az emberáldozatokat követelő sárkánymesék motívumai bontakoznak ki előttünk. Langogne erdejének ismeretlen vadja a farkasnál még félszer nagyobb, erősen hegyes fejalkata van, szeme tűzben forog, foga késnél élesebb, mellső lábai hatalmas karmokban végződnek, a hátsók sarkantyúsak. Szőrzete rozsda- és feketeszínt játszik. S ha áldozatára veti magát, először fejét harapja le törzséről olymódon, mintha egy nyisszentéssel a kés távolította volna el. E fenevad ugrásszerűen közlekedik, de ha lesen van, hasán kúszik, hogy áldozata ne vegye észre s hátulról támad. Már több, mint 20 embert ragadott el, naponta szedi áldozatait. Az emberek nem mernek az erdőbe menni és ezért egyre drágul a fa azon a környéken. A közelebbi lakók között oly nagy a pánik, hogy legtöbben otthonukat sem merik elhagyni. A hatóságok megpróbálnak minden erővel küzdeni a fenevad ellen. — Eddig az első hírközlés. 1756. febr. 6-án a szörnyű vad már Sevenne hegyeiben portyázik s még mindig nem akad olyan Herkules, aki megszabadítaná az emberiséget e gonosztól, pedig már egy egész dragonyos századot rendeltek ki elpusztítására. Az hírlik róla ugyanis, hogy 24 óra múlva visszatér arra a helyre, ahol áldozatát felfalta, vérét felnyalni. A „riporter" ezzel be is fejezi ebben a számban a tudósítást, viszont a szerkesztő csillag alatt megjegyzi: „Wir werden also leider! unsere Leser noch einigemal mit dieser Bestie unterhalten müssen". A Pressburger Zeitung szenzációéhes közönségét e szerkesztői üzenet éppen úgy megörvendeztette, mint amikor később a Hon szerkesztősége jelentette be Jókai egyik-másik regényének folytatásos közlését. A folytatásokban közölt szenzációs hír romantikus, fantasztikus tartalmával egy kissé a tárca előfutára volt. Hírünk következő közlése is igazolja ezt: természetesen a vad még mindig nem került hurokra s — a szerkesztő szavait idézzük — csodálatosképpen leginkább a szépnem köréből szedi áldozatait, mert az eddig megzabált 60 ember között csak egyetlen fiú volt, az is alig töltötte be nyolcadik életévét. „Sollte man nicht alle Kräfte verdoppeln, dieses Tier zu vertilgen?" —- kiált fel végül is a riporter.

4 Az állat elpusztulásának vágyát tolmácsoló szerkesztői felkiáltás hipokritasága csakhamar kiderül: hiszen hétről hétre jön róla a „hizlalt" hír. Már 6000 talléros jutalmakat tűznek ki megölőjének; sőt egy újságíró, névszerint Francheville, aki a jól képzettek táborához tartozik, berlini lapjában javasolja, hogy ópiummal megetetett juhokat hajtsanak a szörny 232