AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

V. Waldapfel Eszter: Az Országos Széchényi Könyvtár a felszabadulás óta (1945/1957)

Az 1953 elején megnyílt Tudományos Olvasóterem elegendőnek, annál inkább nem, mert minőségi összetételében sem sikerült a könyvtárak régi, legtöbb tapasztalattal rendelkező szakembereit ebbe a munkába beállítani. (Magával a módszertani munkával ma is csak 5 fő foglalkozik. 5 személy látja el a figyelő szolgálatot, a módszertani osztály egyetlen olyan feladatkörét, mely az első pillanattól kezdve a magyar könyvtárügy egységes szervezetét szolgálta — tehát tudományos és tömegkönyvtárak igényeit egyaránt kielégítette.) A módszertani osztályt feladatainak maradéktalan ellátásában erősen gátolta az a körülmény is, hogy funkciója nem volt egyértelműen meghatározva. Egységes, átfogó,' előre meggondolt tervek végrehajtása helyett ötletszerűen, a kapacitást föl nem mérve, kapott állandóan újabb és újabb rohamfeladatokat. Több mint egy éven keresztül, sem az intézet vezetés, sem a többi osztályok nem érezték a szoros kapcsolatot a módszertani osztállyal; nem érezte ezt maga a módszertani osztály sem, melynek tevékenysége ennek következtében a könyvtár munkájától elszakadt s nem mint az egész intézet munkájának egy része, hanem mint corpus separatum jelentkezett. Ezeket a hibákat lényegében^ a vázolt helyzetnek bizonyos átmeneti javulása után, a mai napig sem sikerült teljesen felszámolni. Módszertani osztályunkkal kapcsolatban még egy probléma mutatkozott. A májusi minisztertanácsi határozat legfőbb célkitűzése a magyar könyvtárügy — tudományos és közművelődési 21