AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Nagydiósi Gézáné: Magyarországi női lapok a XIX. század végéig

A „divatlapok" késői hajtásai A régi ,,divatlapok" mintájára indul, de csaknem teljesen a női olvasóközönségre támaszkodik a Divatcsarnok 1853. már. 17-től Császár Ferenc szerkesztésében. Császár a szabadságharc előtt finomkodó szalonköltő, 1850-ben a Pesti Napló szerkesztésére kap megbízást „aulikus érzelmeinek ismeretében", de onnan egy tévedés következtében távoznia kell.

36 Elszakadni ezután sem tud az irodalomtól és ügyvédi foglalkozása mellett egy Gartenlaube-íéle folyóirattal akarja megnyerni a magyar nyelv számára a főúri és a konzervatív köröket. Folyóiratát a „művelt társalgás csarnokává" kívánja tenni s meg akarja szüntetni azt az előítéletet, hogy ,,a mi gyönyörű magyar nyelvünk épp oly kevéssé alkalmas a tudományoknak kellemes modorban előadására, s a csínnal társalgásra, mint romlatlan lelkünk s ép, erős kedélyünk a művelődésre".

37 Az arisztokratikus Honderű nyomában halad a Divatcsarnok ,,az úrikisasszonyok mulatva-oktató folyóirata, száműzve mindent, ami a jónevelést és női szemérmet sértené". Ennek a célnak megvalósítása jegyében állítja össze a vezércikkeket, a „beszélyeket", a költeményeket és az életrajzokat. A „nők világa"-ban Viola aláírással ad tanácsokat az eszményekért küzdő Horváth Janka, a Magyar Hírlap munkatársa; a divat rovatban Sarolta számol be mindenről, ami ezen a területen érdekelheti olvasóit; a „társaséleti szemlében" Rózsaági cseveg; a pesti eseményekről Lauka Gusztáv ír könnyed stílusban; a borítékon fővárosi hírek, vidéki levelek és Országh Antal párizsi tudósításai vannak. Minden számban szép színes —• legtöbbször Fuchsthaller-íéle metszet a magyar divatot kedvelteti meg. Ezeket ifj. Werfer Károly nyomdája állítja elő. A „hírvivő" elsősorban a császári ház tagjainak személyi híreiről számol be, csak azután másokról is, ha marad hely. A szerkesztői üzenetek elve: „nem fogjuk lekicsinyelni a legparányibb erőt sem és kímélettel kezelünk minden írást, ami nem selejtes, silány és rossz". Ilyen szerkesztési elvek mellett természetes, hogy vezető íróink nem írnak bele. Tompából és Lévayból nagy megbotránkozást vált ki Arany nevének feltűnése a lapban, de Aranyn&k az a felfogása, hogy „miután a Divatcsarnoknak sok előfizetője van, minden nyeglesége mellett is szaloni lap, visszavonulni nem lehet, ha azt nem akarjuk, hogy a felsőbb körök számára egy újabb Honderű keletkezzék, vagy néhány ügyetlen kezdő az összes magyar költészetet megutáltassa velők".

38 Habár Arany felfogása nem találkozott teljes megértéssel, mégis Lévay és Tompa is kezd írni a lapba. Arany ugyan hamarosan visszavonul, igaz, hogy leginkább azért, mert a Divatcsarnok közölte Kazinczy Gábor éles cikkét a népiesség ellen. Ez a cikk más lapok íróinak figyelmét is magára vonja és a Szépirodalmi Lapok megszűnése után sok új munkatársat kap a Divatcsarnok. A lap irodalmi színvonala emelkedik, de Császár betegeskedése alatt Friebeisz „művezér" nem sokáig tudja tartani ezt a színvonalat. Különösen sokat ront a számos ízetlen fordítás külföldi ismeretlen szerzőktől. A Vasárnapi Újság megindulásával írógárdája elpártol, Friebeisz is leköszön és Délibábjával gyilkos versenyt indít. Császárnak, most már a Gartenlaube-stílussal 207