AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Nagydiósi Gézáné: Magyarországi női lapok a XIX. század végéig

Az 1863—1864-es ínséges években majdnem minden szépirodalmi lap megszűnt, de túlélte őket az 1860. okt. 14-én Szeg fi Mórné Kánya Emilia szerkesztésében megindult Családi Kör. Címe szerint „hetilap a művelt magyar hölgyek számára". Alapítója az első magyar nőszerkesztő, kitűnő asszony, a noi munkakör kiszélesítésének buzgó apostola. Már az 1850-es években írogatott, de csak 1857-ben lépett fel Emilia néven a Hölgyfutárban és a Napkeletben. Az elnyomatás korszakában majdnem minden szépirodalmi lap ünnepelt költője lett. Ő volt a kezdeményezője annak a női mozgalomnak, melynek eredményeképpen a magyar nők díszes emiékönyv vel tisztelték meg Jósikát félszázados írói jubileuma alkalmából. Az 1850-es években alakult írói segélyző egyesületért egymaga többet tett, mint az összes pesti lapok együttvéve. Az 1860-as évek elején az országos nagy ínség alkalmával munkái jövedelmét — mintegy 8—10 ezer forintot — fölajánlotta a szűkölködőknek. Petőfinek rajongója volt; a Petőfi Társaság alapításának gondolatát tőle származtatják. Szerkesztője a Magyar Nők Könyvtárának. Hirdeti, hogy a magyar nők képességeivel az egész nemzetre hatni lehet, ha ezeket a tulajdonságokat gondos és célirányos neveléssel és a társadalmi viszonyok kedvező befolyása által kifejlesztenénk s az így szellemileg és erkölcsileg kiművelt nőinket abba az állásba helyeznénk, melyekre az emberiség törvényeinél fogva jogosítva vannak, nem vonhatná senki kétségbe előnyös befolyásukat a politikára, irodalom terén és erkölcs tekintetében. Az ő idejében ,,ritka volt az olyan női társaság, ahol komolyabb tárgyakról szó esett, ott is, ahol megtörtént, inkább csak a hazai események s divatközlönyök terén". Amikor hozzáfog az új lap szerkesztéséhez, „erős szándékkal kívánja megkezdeni a magyar nők világirodalmi emancipációját", ezért állandó rovatot nyit a komolyabb tárgyú, ismeretterjesztő értekezések számára. Ebben jóval többet ad, mint az eddigi folyóiratok; élénk volt felületesség nélkül, oktatott de nem tudákoskodott. Eszménye volt az emancipált nő, aki nem irigyli a férfi szerepét, dolgozik a haza, az emberiség érdekében és azt vallja: „marad elég tér e korlátokon belül is a köztevékenységre, példaadásra, s nem kell, hogy megölje a politika a nőiséget". Hogy a lap szükséges volt, azt bizonyítja több mint 20 éves fennállása. Pedig nem volt könnyű dolga, amikor irodalmi-, divat- és ami legfőbb, női közlönyt akart alapítani és irányítani a „kettős magyar haza" leányai számára. A Családi Kör a magyar asszonyok kedvelt hetilapja lett. Eszményképük pedig Emilia, akit műveltsége magasan kiemelt kortársai közül és aki a 60-as, 70-es évek társaséletének jelentős tényezője természetes kedvessége, szeretetre méltó modora és műveltsége folytán. Egyéniségével azokat is megnyerte, akiket irodalmi tevékenységével nem nyerhetett meg. Aranytól kezdve az irodalom minden jelesét munkatársnak vallhatta. Mind a szépirodalmi, mind a tárca rovatban felette áll a Családi Kör a Napkeletnek, Nóvilágnak, Divatcsarnoknak, a Nefelejtsről nem is szólva. Nem „mulatvaoktató", hanem alapos, komoly cikkeket közöl sokszor a nőkérdésről és az időszerű kérdésekről Brassai Sámuel, Falk Miksa, Szász Károly tollából. Emilia elbeszéléseken kívül irány cikkeket, továbbá élet- és jellemrajzokat ír; ez utóbbiak kőnyomatos arcképekkel jelennek meg. A 60-as években 204