AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Nagydiósi Gézáné: Magyarországi női lapok a XIX. század végéig

almanachok pótolták, amelyek akkor egész Európában divatoztak. Bennük próbálták az év legjobb irodalmi alkotásait a közönség — elsősorban a jobbmódú polgári nőközönség — elé vinni. Nálunk a polgárság nincs kifejlődve, ezért leginkább csak a középnemesség asszonyaira számíthattak.

4 Ilyen női vonatkozást is ígérő évkönyvek voltak az 1820-as évek folyamán a Magyar Dámák Kalendáriuma, a Hébe, a kolozsvári Aglája végül az Astasia; de a Kisfaludy Károly által szerkesztett Auróra volt e korszak legtartalmasabb ilyenfajta kiadványa. A szerkesztő a Magyarországon elterjedt német almanachok kiszorítására törekedett vele, s a nőközönség olvasási kedvéért is versenyezett. Bajza és Vörösmarty is írtak az Aurorába, és tárgyunk szempontjából jelentős, hogy feltűnnek benne az első nőírók: Dukai Takács Judit és Képlaky Vilma. A ,,divatlapok" A kísérletek megmutatták, hogy a magyar nőkre, mint olvasóközönségre számítani lehet. Megvolt tehát a legfontosabb feltétele a női lapok megszületésének. A magyarországi női olvasóközönség értékelése a XIX. század első felében szinte romantikus színezetű volt. Széchenyi István a Hitel előszavában szép emléket állított ennek a hangulatnak: „...annyi nemes és szép, a mi az emberiséget fölemeli, a ti nemetek müve. Ti viszitek karjaitokon életbe a kisded nevendéket s jó polgárrá nevelitek; a ti nemes tekintetetekből szí a férfi lelki erőt és elszánt bátorságot. S ha léte alkonyodik a haza ügyében, ti fontok koszorút homloka körül. Ti vagytok a polgári erény s nemzetiség védangyalai, mely nélkületek, higyjétek, ki nem fejlik soha, vagy nem sokára elhervad; mert ti vontok minden körül bájt és életet. Ti emelitek egekbe a port s halhatatlanságra a halandót." Bizonyára nagyon merész és kellőképpen nem indokolható állítás volna azt mondani, hogy az 1830-as és 40-es évek népszerű irodalmi folyóiratai, az úgynevezett „divatlapok" már női lapok lettek volna. De az is bizonyos, hogy hatásuk a női olvasóközönség megszervezésére, érdeklődési körének tágítására, a vidéki olvasóközönség megteremtésére, továbbá a reformeszmék terjesztésére igen nagy volt, sőt arra is sok jel mutat, hogy ezek a „divatlapok" fontosabbnak tartották a női olvasóközönséget, mint a férfi olvasókat. A nőknek ez az értékelése sokszor tudatos nyilatkozatokban jelentkezik, máskor pedig a lapban közölt divatképekből, az irodalmi rész könnyedebb színvonalából és a nők számára rendszeresített rovatokból lehet következtetni arra, hogy a szerkesztő érzi: nőolvasók nélkül a lap élete van veszélyeztetve. Az első hazai „divatlap" a németnyelvű Der Spiegel volt. 1828-tól 1852-ig élt. 0 vezette be Magyarországon a divatkép-mellékletet. Női vonatkozása — leszámítva a rendszeresen közölt divathíreket — alig volt. Az első magyarnyelvű „divatlap" a Regélő, 1833. ápr.-tól 1841. jún.-ig jelent meg. Mátray (Rothkrepf) Gábor szerkesztő bevezető soraiban a „kegyes Honleányok" pártfogásába ajánlja lapját s „hogy pedig lássa a' tisztelt hon, milly tűz lobog lelkes leányainak is a' honi nyelv terjedését óhajtó szép keblökben", közli a nő-előfizetők neveit. Ebből megállapítható, 13* 195