AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Kókay György: A bécsi Magyar Hírmondó (1789—1803)

Indokolt tehát, hogy alaposabban megismerjük e hírlapunkat, és ne tekintsük első újságainkat egyszerűen ,,színtelenekének ós ,,naivok"-nak, mint ahogy azt Ferenczy József tette hírlap-történetében.

1 A valóság éppen az, hogy e lapjaink — természetesen a kor hírlapírásának színvonalán — gyakran színesen tükrözik az eseményeket és nem egyszer arról tanúskodnak, hogy szerkesztőiknek határozott mondanivalóik és célkitűzéseik voltak. Úgy is mint ennek az eseményekben és törekvésekben oly gazdag korszaknak forrásai, de úgy is, mint koruk szellemi mozgalmainak jelentékeny tényezői méltán tarthatnak nagyobb érdeklődésre számot nemcsak a szorosabb értelemben vett sajtótörténeti kutatásoknál, hanem a magyar társadalom- és irodalomtörténet tanulmányozásánál is.

2 A bécsi Magyar Hírmondó 1789. július 7-én indult. Megjelenésére látszólag a török háború adott okot; erre vall legalábbis első címe (Hadi és Más Nevezetes Történetek), és az első számok tartalma. A valóságban azonban nem csupán, sőt nem is elsősorban az volt a szerkesztők célja, hogy olvasóiknak a háborús eseményekről beszámoljanak, hanem ennél sokkal jelentősebb volt a programjuk. Az 1788—1789-es török háború a végsőkig fokozta a nemesség elkeseredését II. József uralma ellen. E rendi mozgalom, bár tartalmazott szűk osztályérdekeket féltő szempontokat is, mégis azáltal, hogy a nemzet hagyományait és sajátosságait semmibe vevő uralkodó intézkedései ellen irányult, az egész nemzet érdekeit is szolgálta. Az erőszakosan germanizáló rendeletek visszahatásaképpen újra divatba jön a nemzeti viselet és fellendül az a mozgalom, amely a magyar nyelv kifejlesztéséért száll síkra. A Hadi Történetek írói ebbe a nemesi nacionalista mozgalomba kapcsolódtak bele újságuk által. Az előfizetési felhívásként kiadott Tudósitás-hsbn ezt írják: ,,Ha megtekéntjük, hogy annyi jeles Hazánkfiai összevetett erővel iparkodnak a tudományoknak Hazai Nyelvünkön való gyarapétásán, . . . lehetetlen, hogy az érzékeny Hazafinak szívét az öröm el ne fogja. E nemes példa minket is fel gyulasztott képzelvén ezen idő szakaszszát egy ollyan szerentsés Epokának, mellyben Magyar Nemzetünk fénnyét s magával született erejét mind kardjával, mind pennájával meg mutathatja."

3 A haditudósítások mellett tehát a nemzeti kultúra fejlesztését akarják szolgálni. Gondot fordítottak az ifjúságnak az újságolvasás által való nevelésére is, folytatva ezzel elődeik hagyományát:

4 „Fő tzilunk a Magyar Ifiuság: arra tehát a kegyességre nagyon kérjük Tittl. Director vagy Professor Urakat, hogy a szegényebb tanulóknak neveit, kik, mind a tudományokban, mind a szeled maga viselésekben elsők, fel-küldeni méltóztassanak, hogy azoknak írásunkat ingyen le küldögethessük. Mi itten sem a külömbféle hitet vagy vallást, sem a Nemzetet tekéntetbe nem vesszük, tsakhogy a jeles Ifiu a Hazai nyelvet értse."

5 Már e sorok is felvilágosodott gondolkozásra vallanak társadalmi, nemzeti és vallási téren egyaránt. Az 1789. július 7-én megjelent első számban már arról számolhatnak be, hogy felhívásuk nem talált süket fülekre. „Hozzánk annyifelol utasított leveleik az előfizető Uraknak, s azokban született nyelvekhez, s írásunkhoz mutatott hajlandóságok elegendőképpen bizonyítják, mennyire betsüljek a közjóra tzélozó igyekezetet."

6 Néhány hónap múlva, a szeptember 25-i számban szintén lapjuk megértő fogadtatásáról írnak: „Minden renden lévő 165