AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Soltész Zoltánné: A Széchényi Könyvtár legszebb illuminált olaszországi ősnyomtatványai

ornamentikája s a CVa lap iniciáléja Varadi Péter Missaléjának díszítésére emlékeztet, mindkét Missale lapszéldíszei viszont közös forrásra, Attavante művészetére vezethetők vissza. A Pécsi Missale ornamentikájának csaknem valamennyi motívuma azonos, vagy hasonló elrendezésben fordul elő a Széchényi Könyvtár Damascenus-kódexének*

9 lapszéldíszeiben, melyeket a neves firenzei miniátor festett. Attavante stílusára emlékeztet a CVa lap iniciáléja is. Nem valószínű, hogy velencei miniátor ily híven kövessen firenzei mintaképeket, a budai kódexkészítő műhelyben azonban általános szokás volt a díszítések utánzása. A budai miniátorok többnyire nem rendszeres tanulással, hanem a különböző stílusban dolgozó művészek modorának követésével fejlesztették képességeiket. Mátyás király maga is támogatta a műhelynek ezt a munkamódszerét, amennyiben megengedte, hogy miniátorai legszebb kódexeinek díszítését is lemásolják.

50 A Pécsi Missale festett kereteinek jellegzetes s Attavante munkáitól eltérő színei — mélykék, sötétzöld, mályva — több Corvinában ismétlődnek. A csaknem megegyező színekkel készült díszítések egy szerényebb tehetségű, firenzei modorban dolgozó budai címerfestőtől származnak. A mester munkássága a hetvenes évek végétől, vagy a nyolcvanas évek elejétől kezdve több mint harminc kódexben nyomon követhető.

51 Néhány Olaszországban illuminált kötetbe csak Mátyás címerét festette be. Könnyen felismerhető címereiben a holló háromlevelű ágon áll, az oroszlán koronája feltűnően nagy. Gyakran firenzei jellegű virágdísszel vette körül a címert, több kódexben pedig lapszéldíszeket is festett. 1489-ben három zenggi család, köztük a De Castelliono et de Mediolano család nemesi levelét illuminálta. A Pécsi Missale három hártyapéldányának festett keretei számos megegyezést mutatnak a címerfestő lapszéldíszeivel. Nemcsak a színek hasonlóak, hanem az alkalmazott virágmotívumok formája, kidolgozása is rokon. A sötétszínű leveleket, virágokat jellegzetesen felrakott vékony fehér vonalak árnyalják, az apró arany tallérokat pedig többnyire sötét körvonal határolja. A levéldísz némileg eltér: a címer- és lapszéldíszekben rendszerint csak néhány kezdetlegesebb akantuszlevél van apró, erőteljesen tagolt levélkék között. Ismeretes azonban az illuminátornak egy önálló címlapdísze is, mely ugyanazokat a nemes renaissance formákat mutatja, mint a Pécsi Missale ornamentikája. A mesternek ez a kétségkívül legérdekesebb munkája a modenai könyvtár Leon Battista Alberti De re aedificatoria című kódexét díszíti.

52 A keret három lécében a Pécsi Missale hártyapéldányaiban alkalmazott elegáns levél- és virágdísz ívelődik. A baloldali lapszélen ritmikusan egymás fölött ismétlődnek ezek a motívimok, az alsó és jobboldali keretlécben címerek köré fonódnak. Ezen a címlapdíszen a korábban kedvelt, apró tagolt levélformát szinte teljesen kiszorította a jellegzetes firenzei renaissance ornamentika. A munkásságát szerény címerfestőként kezdő budai illuminátor tehát fokozatosan alakította, fejlesztette stílusát s a címerek kifestésé mellett egyre önállóbb, nagyobb igényű munkákra is vállalkozott. A modenai kódex és a Pécsi Missale keretdíszei között mutatkozó megegyezések alapján bizonyosra vehető, hogy a Pécsi Missale három hártyapéldányát is ez a budai mester illuminálta. A Pécsi Missale 1499-ben jelent meg, a példányok 141