AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

J. Hajdú Helga: A kézirattár állományának gyarapodása a felszabadulás óta

A De consolatione Philosophiae mellett Boethiusn&k több más, eredeti és apokrif írását találjuk a Clmae 502-es, német nyelvterületről származó XV. századi kópiában. Középkori possessor-bejegyzés szerint a „Cartusia Buxiana"-é volt, több hasonló nevű helység közül valószínűen a buxheimi, 1402-ben alapított és 1806-ban szekularizált karthauzi kolostoré. Irástípusa után ítélve Franciaországban készült a 495-ös jelzetű kódex. A Filozófia vígasztalásán kívül a Physiologus Theobaldi néven ismert (Hildebert Le Mans-i püspöknek tulajdonított) verses Physiologus-feldolgozását is tartalmazza. A XV. századi kötet egyéb kisebb szövegei (a dekrétáliák versus memoriales-ei, húsvéti benedictio-k) azt bizonyítják, hogy ez a könyv is egyháziak kezén volt a középkorban. 6. A renaissance és a humanizmus irodalmából új kódexeink között több nagy névvel találkozunk. Petrarca De remediis utriusque fortunae c. művéből kivonatot készített és leírt egy bizonyos Philippus de Valle a XV. században, és hozzámásolta Cecco d'Ascoli, az 1327-ben eretnekség vádjával halálra ítélt asztrológus, orvos és költő Tereusról és Philomeláról szóló allegóriáját is. Későbbi kéz jegyezte le a kézirat végén a padovai Ludovicus de Udasiinabk Mag. Franciscus de Lido felett (további kutatásokkal megállapítandó évben) tartott halotti beszédét (Clmae 467). Az irodalomból ismert személy: Christophorus Pisaurensis ágostonrendi szerzetes, több kánonjogi és teológiai mű szerzője, 1464 januárjától szeptemberéig 288 nagy-foliónyi szöveget másolt le, folyóírásba hajló humanista minuszkulával, s a kötetet nagy iniciálissal, lapszéldísszel látta vagy láttatta el (Clmae 488). —- A kódex tartalma: Petrarca De remediis utriusque fortunae c. műve, Seneca De remediis fortuitorum c. munkája, valamint Lactantius, Pseudo-Lactantius, Pseudo-Johannes Chrysostomus, VIII. Bonifác írásai és még néhány kisebb feljegyzés. Aeneas Silvius Piccolomini számos levelét, De miseria curialium c. művét, a törökök és a husziták ellen irányuló röpiratait, valamint Leonardus Aretinus kommentárját az aristótelesi Oeconomicahoz Urbánus Haberling bázeli diák írta le magának 1471-ben, több kevésbé jelentős, részben olasz nyelvű szöveggel együtt (Clmae 515). A kötet végén más kéz üstökös feltűnéséről számol be 1477-ben, Bázelben. 7. Az egyes tudományágak sorából a nyelvészetet, nevezetesen grammatikát képviseli a viszonylag legnagyobb számú kézirat. Közöttük eléggé korai is akad: igénytelen külsejű, nedvességtől hullámos pergamenű, helyenként elmosódott írású kis füzet a XI., vagy legkésőbb a XII. századból (Clmae 490). Címe nincs; a szöveg mondatszerkesztésről és retorikai figurákról szól. Szerzőjének neve eddig ismeretlen. Előzéklapján ,,Donatus, sive Grammatica Linguae Latináé" címet adott egy későbbi kéz az 516. számon katalogizált, 1477 táján írt kódexnek, holott a kézirat első s legterjedelmesebb darabja nem Donatus munkája, hanem Alexander de Villa Dei hexameterekben írt nyelvtani Doctrinalejsb. Utána, 16 levélen, valóban Donatus De octo partibus orationis egyik, még pedig Pseudo-Beda szövegéhez közelálló variánsa következik, valamint egyéb magyarázatok a latin igeragozásról és mondatszerkesztésről, részben szintén Donatus neve alatt. 118