AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

V. Waldapfel Eszter: Az Országos Széchényi Könyvtár a felszabadulás óta (1945/1957)

De nemcsak az anyagi nehézségek akadályozták munkánk erőteljesebb kibontakozását. Belső tartalmában, a könyvtár funkciójának, feladatkörének meghatározásában, általában a szellemi munka s a Könyvtár tudományos tevékenységének „helyreállításában", az egész könyvtári munka megindításában és újjáformálásában, az új célkitűzések megállapításában is zökkenők, sokszor komoly nehézségek mutatkoztak. A fizikai helyreállítással párhuzamosan ugyan, de még igen bizonytalanul, inkább csak tapogatózva indul meg a könyvtár belső rendjének helyreállítása, illetőleg az új követelményeknek megfelelő újjászervezése és az új célkitűzések megállapítása. A Széchényi Könyvtár, egyéb kulturális intézményünkhöz s valamennyi könyvtárunkhoz hasonlóan, súlyos örökséget vett át a múltból, s ha hangzottak is olyan egészséges hangok, hogy a bekövetkezett politikai változásoknak egész könyvtárpolitikánkat döntően meg kell változtatniuk, ezek a hangok még részben formális követelményekre szorítkoztak, részben csekély visszhangra találtak. Talán az első jelentős — de még némileg izolált — lépésnek tekinthetjük az új félé azt a nagyszabású kiállítást, mely a Magyar Nemzeti Múzeum szervezetébe tartozó intézmények valamennyiének részvételével, a magyar történelem folyamán állandóan fennálló magyar-orosz kapcsolatokat volt hivatva bemutatni. Ennek a kiállításnak rendezésében jelentős tényező volt az Országos Széchényi Könyvtár. Az előkészítő munkálatok már 1945 nyarán, illetőleg kora őszén megindultak. A kiállítás megnyitása azonban különböző technikai akadályok miatt, így részben amiatt is, mert a kiállítandó anyag egy része még ládákban, rendezetlenül a pincében hevert, de a kiállítás politikai mondanivalójának tisztázatlansága miatt is, éppen egy évig húzódott. Ez az 1946 júliusában, a Magyar-Szovjet Kulturális Társaság Ünnepi Nagy Hetén Magyar-Orosz kapcsolatok címen megnyílt kiállítás volt az első a Magyar Nemzeti Múzeum s így az Országos Széchényi Könyvtár történetében is, mely tárgyában és egész elrendezésében már szélesebb tömegekhez szólt. Szakított a korábbi kiállítások l'artpour l'art jellegével és egész felépítésében kifejezésre juttatta politikai mondanivalóját is.

13 Az 1947-es esztendő a helyreállítások fizikai erőfeszítése után, a nagyobb belső eseményektől sem zavart könyvtári munka esztendeje volt. Ebben az esztendőben közelebb kerülnek könyvtáraink új feladataiknak tisztázásához. Nemcsak a belső feldolgozó munka területén észlelhetünk komoly fellendülést, de e fejlődéssel párhuzamosan kezdi felismerni a Széchényi Könyvtár, hogy ha társadalmi funkcióját helyesen akarja betölteni, olvasótáborát ki kell szélesítenie, kapuját a dolgozó tömegek, a magyar nép előtt szélesre kell tárnia. 1947/48 fordulóján már gyakran emlegeti ezt, de egyelőre még a jelszavaktól az igazi szocialista tartalomig nem jutott el; még kevésbé juthatott el a feladat végrehajtásáig: a Könyvtár belső szellemének és tartalmi munkájának szocialista átalakításáig. Csak a fordulat éve után kezd ráeszmélni arra, hogy szocialista könyvtárügyünk fejlődésében milyen új feladatok várnak rá. Csak ekkor bontakozik ki a maga teljes gazdagságában előttünk az a tény, hogy a szocialista típusú nemzeti könyvtár tartalmában, feladataiban, célkitűzéseiben több, szebb és gazdagabb, mint a burzsoázia nemzeti könyvtár fogalma. A terhes örökségek (kitűnő szakkádereink egy részének teljes, vagy viszonylagos politikai fejletlensége, a súlyos helyhiány s állományának heterogén, nem 11