AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

J. Hajdú Helga: A kézirattár állományának gyarapodása a felszabadulás óta

dandó misék és halotti mise szövegével, ágostonrendiek használatára(Clmae 511). A Clmae 499 jelzetű, domonkosok használatára rendelt XV. századi Obsequiale a nürnbergi Szt. Katalin-zárdáé volt.

8 A XVIII. században Sándor István tulajdonába került. Amikor Révai Miklós az Antiquitates literaturae hungaricae I. kötetében (Pest, 1803) a Halotti beszédet és a Könyörgést kiadta és magyarázta, a Könyörgés latin szövegét (nem tudván azt, hogy ez is megvan a Pra?/-kódexben, két levéllel előbb), e kódexből adta ki. (Sándor István közölte vele a szöveget.) A liturgikus kéziratok csoportja több breviáriummal és hóráriummal is gyarapodott. Az egyik breviárium (Clmae 456) a XIV. században készült, német nyelvterületen, ciszterciták részére. A másik breviárium (Clmae 492) szintén német eredetű; domonkosok használatára szolgált (XV. század második fele). Művészettörténeti szempontból figyelemre méltó egy XV. századból való hártyakézirat, olasz nyelvű utalásokkal, amelyből azonban csak egy kis töredék maradt fenn: a kalendáriumból két hónap (május és augusztus) és az Officium B. M. V. néhány lapja (Clmae 457). A töredék érdekessége, hogy dúsan aranyozott lapszél-díszei alakjukban és egyes részleteikben feltűnően hasonlítanak Kálmáncsehi Domokos híres Breviáriumának, ornamentikájára. Olasz eredetűek és renaissance-jellegűek a Clmae 493 és 494 jelzeteken található illuminált hóráskönyvek is. Német területről származik egy XV. század eleji, később átalakított egyszerű Halotti officium (Clmae 460). Három beragasztott, kézzel színezett korai fametszet növeli értékét annak az imádságos könyvnek, melyet egy Kugelperger nevű másoló állított össze Bécsben, 1506 táján. A középkorban a bécsi Szt. Dorottya-rendházé

9 volt (Clmae 455). 3. A teljes egészükben, vagy terjedelmük túlnyomó részében egyházi beszédeket tartalmazó kéziratok közé tartozik az új kódex-szerzemények két legrégibb darabja. Az első egy homiliarium, különböző szerzőktől származó szentbeszédekkel, és a végén néhány legendával (Clmae 481). Előző tulajdonosainak egyike VIII—

X. századinak jelezte, valójában XI. századi. A kézirat elején és végén csonka, de belsejében is támadtak, viszonylag korán, hiányok; ezeket két scriptor, az egyik a XIII., a másik a XIV. században kiegészítette, így is maradtak azonban még hézagok a szövegekben. A kódex, írása után, itáliai eredetre vall; a bejegyzések szerint is a XIV.—

XV. században olasz kézben volt.

10 A IX—

XIII. században írt kéziratok kolligátuma a Clmae 514 jelzetű kódex. Tartalma: Usuardus Martyrologiuma,; egy Obituarium, melyről sikerült megállapítanunk, hogy a Schaffhausen közelében 1090-ben alapított s a reformáció idején feloszlott wagenhauseni bencés kolostor nekrológja volt (a kiegészítések a XV. századig terjednek); Szent Benedek Regulája,; Caesarius Arelatensis homiliái (köztük néhány tévesen neki tulajdonítva); egyházi himnuszok, valamint kisebb, történeti vonatkozású szövegek.

11 Egyházi beszédeket találunk — az előbb említett két régi kódexen kívül — még néhány más kéziratban is. Ezek, egy XIV. századi kézirat 112