AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

J. Hajdú Helga: A kézirattár állományának gyarapodása a felszabadulás óta

rint szövegüket 1665-ben Fr. Cyrillus Salvaggiani Faventinus áttanulmányozta, a morimondói kolostorban. A (xewm's-kézirattal kapcsolatosan már említett Chiaravalle della Colombából származik a XIII. századi, Isidorus de Sevilla biblia-magyarázatait tartalmazó, elején csonka kézirat is (Mysticorum Expositiones Sacramentorum in Vetus Testamentum, Clmae 470). S. Gregorius Magnus kommentárjából Job könyvéhez (Moralium libri XXXV.) csak a középső rész (a XIX—

XXVI. könyv) maradt fenn, ill. került az OSZK-ba (Clmae 478). Utolsó lapján egy XIII. század végi vagy XIV. század eleji kéz lemásolta a colombai kolostor részére régebben adott pápai privilégiumoknak feltehetően III. Coelestinus pápa által történt megerősítését.

1 Ez oklevél-másolat kétségtelenné teszi a kézirat colombai provenienciáját. írása és kiállítása alapján szintén itáliai eredetű egy XIII. századi, gyűjteményes kéziratunk, a Clmae 476. számú kódex is. Tartalma: Beda Venerabilis és Hrabanus Maurus kommentárjai a Példabeszédek könyvéhez (P iniciáléban Salamon királyt ábrázoló miniatúrával); Hieronymus magyarázata Jézus, Sirach fia könyvéhez, valamint Origenes kommentárja az Énekek énekéhez. Ez a kézirat is feltehetően vagy Morimondóból, vagy még inkább Colombából származik.

2 Szintén bibliamagyarázat az ismertetendő kéziratok egyik legérdekesebbike, a Clmae 491-es jelzetű hártyakódexünk. Irásformái a XIV. századra vallanak. Kötése középkori, veretek és kapcsok maradványaival. A kézirat eleje hiányzik; első megmaradt lapjára egy XVI. vagy XVII. századi kéz szerzőként „Ciryllus" nevét írta fel. Egy XIX. századi kéz utána az „Alexandrinus. Exp. in Cant. Cant." szavakat írta. A meghatározás téves: nem Cyrillus Alexandrinus, hanem Honorius Augustodunensis kommentárját az Énekek énekéhez tartalmazza a kézirat.

3 Az elülső kötéstáblán olvasható XVI. századi bejegyzés szerint Jánosy Miklós dédesi várnagy birtokában volt a kódex; az alatta levő, 1631-ből datált feljegyzés szerint azonban a kéziratot egy török fogságból kiszabadult magyar találta meg a budai királyi könyvtárban, s magával hozván, ajándékba adta Kollonits Ernő komáromi kapitánynak, aki viszont Lony Mihály Lászlónak, a komáromi magyarok és németek papjának ajándékozta. Amint a kötéstábla alján látható beírás bizonyítja, a kódex 1655-ben a soproni konventé volt.

4 2. A liturgikus kéziratok között kiemelkedő értéket képvisel az Iparművészeti Múzeum részéről könyvtárunknak átengedett, ferencesek használatára készült hangjegyes Antiphonarium (Clmae 462). Elsőnek Radó P. írta le.

5 A kódex káprázatosan szép 11 miniatúrájának alkotóját Berkovits Ilona határozta meg

6

: Giovanni di Paolo, a sienai Quattrocento egyik legjelentősebb festőjének és miniaturistájának munkáját ismerte fel bennük. A kódex keletkezési idejéül a XV. század 30-as éveit jelöli meg. Gondos kivitelű, az előbbinél azonban kevésbé díszes és művészi az Iparművészeti Múzeumtól az AntiphonariummaX egyidőben átvett hatalmas Graduale (Clmae 461).

7 Provenienciájának kérdése még felderítetlen. Jelentéktelenebbek egy XV. századi kisalakú Processionale (Clmae 503, ,,fecitfr. Johannes de Allisio") és egy lengyel- vagy csehországi eredetű XV. század végi vagy XVI. század eleji kézirat, szentek tiszteletére mon110