Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 8. (Budapest 1957)
Thoma, A.: Szabolcs község embertani vázlata
ANNALES HISTORICO-NATURALES MUSEI NATION ALIS HUNGARICI Tomus VIII. Series nova 1957 Szabolcs község embertani vázlata írta : THOMA ANDOR, Miskolc* A. Vizsgálati körülmények, anyag és módszer Az élő magyarságról eddig nagyon kevés adat jelent meg a tudományos irodalomban. Az 1949-ig megjelent idevágó irodalmat Ma Ián [4] foglalta össze. Mivel ezen a téren, nemcsak a legjobban átvizsgált Észak- és Nyugat-európai államokhoz, hanem a szomszéd népekhez képest is el vagyunk maradva, bármely csekély adatközlés is hasznos és jogosult. 1953 tavaszán, speciális emberörökléstani kutatásokat végeztem Szabolcs községben A humángenetikai vizsgálatok mellett elvégeztem a falu lakosságának normál-antropológiai! felvételét, is. Ennek eredményeit szeretném közreadni a jelen dolgozatban. E helyen mondok köszönetet M a 1 á n Mihály professzornak, valamint mindazoknak a kartársaknak, akik a vizsgálat és feldolgozás technikai kivitelénél segítségemre voltak. A vizsgálatokat a debreceni egyetemi Embertani Intézet megbízásából, az intézet költségén és műszereivel végeztem. Szabolcs község. •— A vizsgált község Borsod-Abaúj-Zemplén megye és Szabolcs— Szatmár megye mai határán fekszik, a Tisza balpartján, a Bodrogközzel átellenben, Tokajtól mintegy 15 km-re. Már a középkorban is fennállott, sőt a hasonló nevű megye székhelye volt. I. László 1092-ben országgyűlést is tartott e helyen, a falu mellett ma is álló hatalmas földvárban. (Itt hozta drákói szigorúságú törvényeit). 1332-ben a pápai tizedlajstromban „Zobolch"" néven szerepel. Később a település veszített jelentőségéből és elnéptelenedett. Lakói földhözragadt jobbágyok és zsellérek voltak, a földterületen 4—5 földesúr osztozkodott. Szabolcsot hajdanában a szomszédok úgy emlegették, mint az a falu „ahol azok a sok urak vannak". 1845-ben 481 lakosa volt, 1900-ban 670, 1920-b.>n 591 (Mártó n, [5].). Az első világháború előtti — a feudális rendszer okozta — kivándorlás itt is éreztette hatását, mint az egész Nyírségben. 1953-ban, a vizsgálat idején a lakosok száma 825. A túlnyomó többség közép- és szegényparaszt. A községnek vasútja ma sincs, a rakamazi állomás 10 km a falutól. Az elzártság; következtében a faluban mindig nagy volt a belházasodás. A népmozgalom csak az utóbbi két évtized folyamán öltött nagyobb méreteket. — A törzsökös lakosság református vallású,. 1834 körül a református egyház anyakönyveiben a következő családnevek szerepelnek : Bihari. Szatmári, Papp, Tóth, Bodnár, Csegei, Halászi, Csatáry, Ujfalussy, Vigvári, Pallai. Ma is. ezek a családok adják a falu többségét. Legtörzsökösebb a Szat m ári-család lehetett. A többi család ma élő képviselőinek ősei között is 25—50% Szatmári. A felvétel és feldolgozás módszere. — A községben megvizsgáltam összesen 249, mindkét nembeli, 17 éven felüli egyént. (A 17 éven felüli lakosság összlétszáma kb. 450 volt).. Válogatás nélkül, minden hozzáférhető egyént megvizsgáltam, minden házban átlag négyszer megfordultam. Csak azok maradtak ki, akik saját akaratukból kivonták magukat a vizsgálat alól. (Sajnos, a bizalmatlanságot nagyon nehéz volt legyőzni). További feldolgozásnak csak & bennszülött szabolcsiakat vetettem alá, tehát a fentebb említett őshonos családok tagjait.. Ezekhez hozzászámítottam néhány olyan egyént, akiknek ősei valamely szomszédos községben születtek, 2—3 generációval ezelőtt költöztek be, és összeházasodtak az őshonos szabolcsi családok tagjaival, — tehát a falu biológiai közösségébe beletartoznak (Pamli család). Ilyera módon 203 egyént kaptam. Ez a minta az antropológiai értelemben vett populációnak ± 56%-át jelenti, és tekintve, hogy semmilyen kiválogatási tendencia nem állt fenn, feltétlenül reprezentálja a populáció egészét, a vizsgált tulajdonságok megoszlása szempontjából. * Készült a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Embertani Intézetében és a miskolci Herman Ottó Múzeumban.
