Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 8. (Budapest 1957)

Herrmann, M.: A komlói andezitterület újabb vizsgálata

vulkáni „zöld"-kovásodás — (ld. részletesebben a mikroszkópi leírásoknál]) — és vannak posztvulkáni hatásra rózsaszínűvé vált, azaz meghalványodott vörös andezitek is. Ezek a színváltozatok nemcsak a felszíni feltárásokban mutatkoznak, hanem a mélyfúrások kőzetmintáiban is. (ld. 2. ábra). A mélyfúrási adatok az andezit mélységi kiterjedésére világítanak rá. Az ezekből adódó mélységi adatokból szerkesztett rétegvonalas vázlat szerint (ld. 2. ábra): az izohipszák _ isôrosandezit ' , zoldopàlosandezit _ normál' andezit 1 I üledékes kőzet fúrás kezdene O L 2. ábra a 25. sz. fúrás, illetőleg a nagy kőfejtő felé szűkülnek. Feltehető, hogy az andezit zöme legmélyebben a K. 25. sz. fúrás körül lehet, tehát a nagy kőfejtő közvetlen közelében, a nagy kőfejtőtől kissé délre. A K. 31., K. 89. és K- 22. sz. fúrások szerint az andezit közvetlenül a liász kőszénre, illetőleg a szénpalára települ. Külszíni észleléseket végeztünk az andezit kó'zetréseire vonatkozóan. A litoklázisméréseknél Mészáros Lászlóné működött közre : 1. a III. akna gépháza mögötti nagy feltárásnál; 2. a III. aknától a Béta-akna felé vezető út melletti feltárásoknál; 3. az andezitkibukkanás legdélibb részében ; 4. a hirdi kisvasút (Hird felől homokot szállító kisvasút) melletti feltárásoknál ; 5. a nagyobb kőfejtőben. A mérések eredményeiből csak a legjellemzőbb, az állandóan ismétlődő, azaz a főlitoklázisokat vettük figyelembe, melyekből litoklázisrendszerrc lehet következtetni. A fő-litoklázisokat kördiagrammra vittem fel (ld. 3. ábra). A főlitoklázisirányok tehát : 195°— 15°. 65°15°—195°, 40°-85

c -50

c dőléssel, dőléssel, 3 Természettudományi Múzeum Évkönyve