Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 7. (Budapest 1956)

Bajári, E.: A magyarországi Cerceris fauna revíziója (Hymenoptera, Sphecidae)

fajnak csak ezt az egy, de legfeltűnőbb bélyeget nézzük is, a tévedés nyilvánvaló. —Az eredeti leírás — természetesen minden részletében — a ferreri Lind, (aurita Latr.) fajhoz igen közelálló fajt ismertet. Attól főleg kisebb termete, finomabb skulptúrája, a halványabb, fakóbb színezete révén, de leginkább és legfeltűnőbben a fejpajzs alakjában tér el, amely közel kétszer szélesebb a hosszánál (ferreri-nél a szélesség és hosszúság körülbelül azonos); mellső szélén azonban egyformán mély és széles a háromszögű kimetszés. Az eredeti leírásnak megfelelő példány anyagunkból ezideig sajnos nem került elő. Található volt ugyan gyűjteményünkben 5 $ bucculata példány (det. Mocsáry), azonban magukon viselik a fent ismertetett Schlettere r-féle tévedést s tulajdonképpen a laminifera Costa fajt képviselik. De mivel az erre a fajra jellemző eredeti bélyegek, amelyek a cunicularia Schrk. {labiala F.) fajtól, mint legközelebbi rokonától lennének hivatva elkülöníteni, sem voltak fellelhetők, s így őket a cunicularia fajhoz kellett besorolni (itt tehát még Schletterer értelmezésében is téves determinálásról van szó). — Beaumont szerint (1950) a bécsi múzeum azonban őriz egy magyarországi (közelebbi lelőhely?) s Schletterer értelmezésének megfelelő bucculata typust (det. Kohl). C. leucozonica Schlett. (1887) tulajdonképpen csak alfaja a C. bicineta Klug (1835) (4-maculata Duf. 1849) fajnak. Mocsáry még önálló fajokként sorolja fel őket. A két faj között csak színezetében van eltérés ; a lényegesebb egyéb bélyegek azonosak. A leucozonica nagyobb kiterjedésben világos rajzolatú, mint a bicincta. Nem egyedüli jelenség ez a nemzetség tagjainál ; számos fajnál egész skálája van a különböző módon rajzolt példányoknak. Ha ezt meggondoljuk, szinte indokolatlannak látszik még alfajról is beszélni. Úgy látszik, hogy KeletEurópában (így nálunk is) s a Balkánon ez a világosabb forma az elterjedtebb. — A különböző szerzők — nyilván vizsgálati anyagaik alapján — a világos rajzolatok ismertetése terén nem egészen egységesek. A bicincta nőstényekre vonatkozóan pl. Duf our (1849) azt mondja, hogy az arc két oldalán hatalmas folt van, mely szinte érinti a fejpajzs középvonalában levőt ; a tor a szárnypikkelyeken kívül teljesen fekete, a potrohnak pedig csak a 3. és 5. hátlemezén található többé-kevésbé elmetszett széles sáv. Schletterer (1887) a 4. hátlemezen is oldalfoltokat ismertet, Beaumont (1950) szerint pedig a franciaországi példányok alapján a fejpajzs oldalsó része is sárga foltos, valamint az utópajzs is. A leucozonica ismertetések alapján pedig rendszerint az egész fejpajzs, az arc foltjai, a vállcsúcsok, szárnypikkelyek és az utópajzs világosak, továbbá a 3., 4. és 5. (ritkábban az 1.) hátlemez sávjai, de gyakran a haslemezek is világos foltosak. Ha gyűjteményünk 17 Ç példányát megvizsgáljuk, a D u f o u r féle leírásnak csak egy péceli (leg. K u t h y) példány felel meg ; 6 példány már színesebb, mintegy átmenetet képez a leucozonica faj felé. Mindegyikük 4. hátlemezén legalábbis oldalfolt látható, sőt 5 példányon az utópajzs is világos. További 10 példány már inkább a leucozonica leírásának felel meg, ha nem is minden vonatkozásában. Közülük 6 darab az összes bélyegeket magán viseli (még az első hátlemez is foltos), 1 példány feje és potroha ugyanúgy, de tora — akár a bicincta esetében — a szárnypikkelyeken kívül teljesen fekete ; további 1 példány szintén fekete torú, de egész kivételesen a 2. hátlemez is oldalfoltos, végül két példány feje és tora fedi teljesen a leucozonica leírást, de első két hátlemeze teljesen fekete. Fentiekből látható, hogy nehéz éles határt vonni a két faj (?) között. A hímek elválasztása, ha lehet, még nehezebb feladat. Elválasztó bélyeg főleg az áltorszelvény háromszögű terének skulptúrája. Az eredeti leírásoknak jóformán alig egy-egy példány felel meg, mindegyike szinte átmeneti alaknak tekinthető. Fentiek alapján tehát Cerceris faunánkból törlendő a luctuosa Costa, mind synonym faj ; a capitata Sm. és bucculata Costa, mint téves determinálás, ill. téves értelmezés folytán megállapított fajok ; bizonytalan és évtizedek óta sem megerősített lelőhelyi adat miatt a conigera Dhlb ; s végül megszűnik mint önálló faj a leucozonica Schlett. — így a Mocsáry által felsorolt 26 faj és 1 változat 22 fajra, 1 alfajra és 1 változatra csökken. A rendszertani ismeretek bővülése, néhány tévedés kiküszöbölése révén azonban faunánkra nézve eddig ismeretlen két fáj is kimutatható : 1. a C. eryngii Marquet (1875) (Haueri Schlett. 1887, robusta Shest. 1916) és 2. a C. Eversmanni Schulz (1912) (cornuta Ev. 1849), továbbá egy a tudományra nézve is új faj. C. eryngii Marquet fajt szerzője 1875-ben a franciaországi Béziers lelőhelyről származó, Eryngium campestris-en gyűjtött 3 Ç példány alapján írja le. Schletterer monográliájában a faj nem szerepel, de ugyanakkor új fajt ír le dalmáciai nőstény alapján C. Haueri néven. A két faj azonos, de synonym Shestakov által 1916-ban C. robusta néven leírt fajjal is (Beaumont 1950). A sabulosa Pz. (emarginata Pz.) és a funerea Costa fajokhoz áll közel, tőlük mégis könnyen elkülöníthető, különösen nőstény példányok esetében. A sabulosa-íó\ az áltorszelvény sima háromszögű tere és egészen fakó sárga, szinte fehér rajzolatai különböztetik meg első pillanatra, funerea-tó\ pedig, hogy a 6. haslemez csúcsai tompák, alig előre ugrók, a 3. és 4. hátlemez pedig oldalnézetből kissé homorú. A 2. haslemez kiemelkedő