Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 7. (Budapest 1956)
Márkus, D. ; Ujhelyi, J.: Társítási kísérletek vadonélő fűfajokkal
Társítási kísérletek vadonélő fűfajokkal frta : MÁRKUS DÉNES és ÚJHELYI JÓZSEF, Budapest 1953. őszén a Magyar Tudományos Akadémia Vácrátóti Botanikai Kutató Intézetének kísérleti területén fűtársitási kísérleteket állítottunk be. Célunk az volt, hogy a Duna—Tisza köze humuszban rendkívül szegény, meszes homoktalaján alkalmazható füves vetésforgó füves szakasza számára xerofita jellegű, a talajt megkötő megfelelő növényösszetételt javasolhassunk. A kísérleti növények megválasztásánál nem tekintettünk azok takarmányértékére, inkább a homokkötésre. Ehhez olyan növényeket kerestünk, amelyek mélyreható, bojtos gyökérzetükkel elsősorban homokkötők és ökológiai szempontból eltűrik a Duna—Tisza köze humuszban szegény, száraz homoktalajának szélsőséges viszonyait. A Pázsitfüvek közül a Koeleria gracilis Pers., a Phleum phleoides (L.) Karsten, Festuca pseudovina Hack., ap. Wiesb., Festuca sulcata (Hack.) Nym., és a Poa pratensis L. ssp. angustifolia (L.) Lindb. f., a Pillangósok közül a Lotus comiculatus L. és a Medicago lupulina L. szerepelt társítási kísérletünkben. Nem vetésforgó számára, hanem kizárólag homokkötési céllal beállítottuk a Koeleria glauca (Schk.) D. C. és a Festuca vaginata W. et K- egymásközti társítását is. A vetéshez szükséges maganyagot a Lotus comiculatus kivételével a természetből gyűjtöttük be. A Koeleria gracilis Pers. magvát három különféle társulásból gyűjtöttük : a Pótharaszt pusztai Festucetum sulcatae danubiale asszociációból a Gombospuszta-i kiszáradt, volt Moliniaetum coeruleaeből, és a Hársbokor hegyi Festucetum sulcatae pannonicumból. A vetőmaganyag ebből kifolyólag már eleve kevert volt. Nyilvánvaló, hogy a három különféle fajnak eltérőek az ökológiai igényei. Erre vonatkozólag azonban a kísérletek sem tudtak közelebbit nyújtani, mert amint a 4. számú táblázatból kitűnik, bár a vetőmagcsírázóképessége kifogástalan volt, és a vetés szépen kelt, az összes Koeleria néhány tő kivételével kipusztult. A Phleum phleoides magvát részben Pótharasztról, a Festucetum sulcatae danubiale-ból, részben pedig a Hársbokorhegyi Festucetum sulcatae pannonicum-ból szereztük be. A Poa pratensis ssp. angustifolia magvát Pótharasztról a Festucetum sulcatae holoschoenetosum társulásból, a Festuca pseudovina magvát Pótharaszt—Gombospusztán kiszáradt volt mocsárrétről, a Festuca sulcata magvát Pótharaszt erdei tisztásairól, a Festucetum sulcatae danubiale társulásából gyűjtöttük, a Medicago lupulina magva pedig Pótharasztról és Vácrátótról származik. A Lotus comiculatus vetőmagot az Agráregyetem gödöllői kísérleti telepéről kaptuk. A kísérleti terület jellemzése A kísérleteket a kutató intézet régi, kőfallal körülvett parkjához kapcsolt, eredetileg legelőként használt kísérleti területén állítottuk be. A kísérleti parcellák talaja, egykori homoki rozsdabarna erdőtalajon újraéledt, futóhomokképződéssel is alakult homoktalaj, amelynek humusztartalma végtelenül csekély, a magasabb szintekben nem éri el az 1%-ot sem, lefelé növekszik, de ott is alig haladja meg az 1%-ot (1. 1. számú táblázat). A CaC0 3 tartalom 2,1—5,5% között van, tehát a parcellák mésztartalma megfelelő, a pH értéke 7—8,5. Az Aran y-féle kötöttségi számok (20,8—24,4) is arra utalnak, hogy gen laza szerkezetű homoktalajról van szó.
