Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 7. (Budapest 1956)
Csepreghy-Meznerics, I.: A hazai miocén rétegtani taglalása az újabb faunavizsgálatok alapján
d) Az Erdélyi m edence burdigalai rétegei Rétegtani azonosításnál nemi ehet figyelmen kívül hagyni az Erdélyi medence miocén rétegeit, mint ahogy az irodalom is utal a párhuzamra. Id. Noszky J. egyik munkájában [55, p. 164] részletesen fejtegeti a miocén emeletekre való tagolásának szükségességét. A külföldi példákon kívül K 0 c hnak az erdélyi harmadkorra vonatkozó, a neogén kötetben adott „igazán klasszikus" beosztására hivatkozik. Ezzel szemben azonban Koch régebbi, a paleogénre vonatkozó emeletbeosztást alkalmazza még 1934-ben is [58]. Ez különösen a burdigalai szintezésnél sok félreértésnek lett forrása, mint ezt már a rétegtani általános fogalmakra vonatkozó részben is kiemeltük. Koch A. [ 32] a hídalmási és korodi rétegeket a Pecten homensis (nála P. rollei) és Pecten gigás (nála P. solarium) alapján a burdigalaiba sorolta. A salgótarjáni és a budafoki nagy-pectenes homokkövet ezzel a rétegsorral kell azonosítani a fauna alapján. A Bécsi-medencei viszonyok figyelembevételével pedig nem zárkózhatunk el attól a ténytől, hogy a salgótarjáni fekvő nagy-pectenes rétegsora az eggenburgi medence burdigalai faunával a legközelebbi rokonságban áll. Ezt a hasonlóságot már Noszky a szlovákiai viszonyokkal kapcsolatban pedig Senes is hangsúlyozza. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy az erdélyi hidalmási és korodi rétegeket Koch még 1900-ban tette a burdigalaiba, az eggenburgi faunát pedig Schaffer 1910-ben ismertettess csak később tették a burdigalaiba. Tehát itt nem a bécsi analógiák erőltetéséről van szó, hanem arról, hogy a korodi, salgótarjáni, budafoki rétegeket olyan faunák alapján kell a burdigalaiba helyezni, amelyek ennek az időszaknak, illetve emeletnek mindenütt elismert szintjelzői. Nehezen is képzelhető, hogy a Salgótarján vidéki és a külső alpi Bécsi medence közötti néhány száz km távolság megtételére egyes fajoknak több millió évre lett volna szüksége. Annál kevésbé, mert a mai ősföldrajzi felfogás szerint —- ha nem is közvetlen — de a közvetett összeköttetés megvolt a salgótarjáni és a külső alpi Bécsi medence között. Az őslénytani időrend szerint nem lehet vitás, hogy a salgótarjáni kőszénfekvőrétegek nagypectenes rétegsora csak burdigalai lehet. Lehetetlen, hogy a Közel-Keleten, Romániában és a Kárpát-medencében egyes alakok előbb jelentek volna meg, mint a külső alpi Bécsi medencében. Ez azt jelentené, hogy az itt kialakult akvitani fauna csak később, a burdigalaiban terjedt volna ki Európa-szerte. Holott a nagy-pecten fauna egész Dél-Európára jellegzetes burdigalai szintjelző formákból áll. III. Akvitani kérdés a) Egri — balassagyarmati fauna Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy a külföldi irodalomban legújabban L u b e t [38] foglalkozott a katti-akvitáni kérdéssel a Gironde környéki képződmények kapcsán. Szerinte a katti képződmények édesvízi tavi lerakódások, az akvitani pedig tengeri. Nyugaton az akvitani transzgressziót a bazasi homokkő („grés marins de Bazas") vezeti be. Ennek megemlítését azért tartom szükségesnek, mert analógiák alapján itt is hasonló viszonyokat kell keresnünk, illetve felismernünk. A hazai viszonyok vizsgálatánál ismét a salgótarjáni viszonyokból kell kiindulni, vagyis abból, hogy a fekvőréteg burdigalai kori megállapításával joggal felmerül a kérdés, hogy hol az akvitani emelet, ami mint időegység kétségtelenül létezik. Ismét hivatkoznunk kell Horusitzky megállapítására [28], aki Noszky akvitani rétegsorának bevezetését csupán avval magyarázza, hogy nem lehetett máshol olyan rétegsort kihasítani, mely az akvitánival való faunisztikai azonosítást megnyugtatóan lehetővé tette volna. A faunarevíziók alapján azonban mind határozotabban állíthatjuk, hogy a tengeri akvitánie m eletet nálunkaz egri — balassagyarmati fauna képviseli. Az egri fauna korát illetőleg a felfogások igen különbözőek. Irodalmunkban először Telegdi-Roth Károly [83] leírása, az egri faunát felsőoligocénnek minősíti, de megjegyzi, hogy ez a miocén fauna bölcsője s az oligocénnel szemben már új faunának minősíthetjük. Később a rétegsorra vonatkozólag megállapítja, hogy ennek helyzete azért bizonytalan [84], mert az anomiás homok itt hiányzik : a fauna alapján katti kort állapít meg, de megjegyzi, hogy „őslénytani vonatkozásban már csaknem megfelel az akvitani fauna fogalmának". Noszky J. [56] megállapítja ugyan, hogy az egri fauna egyes formái a
