Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 7. (Budapest 1956)

Csepreghy-Meznerics, I.: A hazai miocén rétegtani taglalása az újabb faunavizsgálatok alapján

F e f e n c z i [ 14, 15], Schréter [ 68 ] és Szentes [ 81 ] a kőszéntelepeket a fekvővel együtt a burdigalaiba helyezik, illetve Schréter a sajómedencei párhuzamosítással kapcsolatosan [ 66] a helvétibe. Magam a rétegeket a burdigalai-helvéti határra tettem [ 12]. A kőszénfekvő képződmények korát id. Noszky eredetileg a burdigalaiban, később a kattiban állapította meg. Ez utóbbi felfogásában vizsgálatai során több helyütt elismeri újabb szintezése folytán előállott nehézségeket. De a salgótarjáni viszonyokhoz hasonlóan a borsodi kőszénmedencében is felmerül a fekvőben levő miocén rétegsor gondolata. Vadász a varbói határban a kavicsos, homokos rétegeket ugyan a felső oligocénbe helyezi, de megjegyzi, hogy a miocén transzgressziós üledékei is lehetnének, azonban a riolittufa alatti helyzetük szerint a felső oligocén képviselői [85, p. 404]. Horusitzky F. mutatott rá Noszky újabb felfogásának okára, aki az akvitani kitöltéséhez megfelelő rétegsor hiányában helyezte a terresztrikumot az akvitaniba. De a fekvő korát illetőleg maga sem követte már Noszky (katti) felfogását. A kőszénfekvő pectenes faunát az akvitaniba teszi [ 28, p. 581], 1940-ben [ 30] pedig a fekvőben levő szárazföldi csoportot már az alsó burdigalaiba helyezi, de szerinte a kőszénfekvő pectenes üledékei különálló szedimentációs ciklust alkotnak a ncogén bázisán s az akvitanikumba kívánkoznak. Megelőzően ugyanezt az álláspontot képviseli Ferenczi [ 14] is. Noszky első álláspontjának helyességét lépten-nyomon feleleveníti az irodalom is. Erre a beosztásra hivatkozik Szálai [ 80] is, vagyis arra, hogy Noszky is az eggenburgi színtájba sorolja a fekvő kövületes komplexumot. Noszky első álláspontjának helyességét igazolják Schréter újabb direkt [67, 68] megállapításai is: Kjsterenyén a fekvőben levő osztreás-anomiás rétegsort a Pecten homensis alapján határozottan a burdigalaiba teszi. De közvetve ugyanerre a megállapításra jut ezt megelőzően a borsodi szénmedence vizsgálatánál is [66, p. 366], amikor a terület burdigalai képződményeiről, illetve faunájáról (Pecten pseudobeudanti, Pecten homensis, Arca fichteii, Pectunculus fichteli, Pirula conuta, Pirula ? burdigalensis, Ancilla glandiformis fajok felsorolásával) azt állítja, hogy „ugyanez a színtáj megvan a salgótarjáni szénterületen is a széntelepes rétegcsoport fekvőjében". De nemcsak a fekvőben levő kövületes rétegsort, hanem a homokos facieseket, cápafogas homokkövet és az ún. alsó slirt is a burdigalaiba teszi, közvetlenül a rupeli (stampi) foraminiferás agyagokra. Különösképpen nem talált visszhangra az irodalomban a miocén szintezés tisztázása szempontjából egy igen fontos megállapítás, melyet Ferenczi [ 15, p. 22—23] az oligocénmiocén üledékek elhatárolása kérdésének vizsgálatánál tett, az Ipoly medencében végzett földtani felvételek [ 13, 14] eredményeképpen : ,,. . .az Ipoly-medencében 1934—38. években végzett vizsgálataim során . . . gyűjtött faunák és más megfigyelések értékelésével •—• Horusitzky Ferenc kartársammal egyetértőleg — kissé más beosztást használtam a kérdéses üledékek beosztásában, mint az Ipoly-medence és tágabb környékének érdemes kutatói : Noszky, Schréter, Vadász... sikerült két földtörténeti változás lerögzítése . . . egyik : az oligocénvégi regresszió teljessé válásának kimutatása Helixes stb. szárazföldi rétegek segítségével, a második : miocén eleji, miocén faunákat hozó . . . transzgresszió. Ez a transzgresszió . . . előbb következett be, mint a salgótarjáni szénképződmény keletkezésének idejét megelőző szárazföldi időszakasz ... a felsőoligocén regresszió után." Fejtegetései során a szárazföldi időszakaszt ugyan az akvitaniba teszi, de megjegyzi, hogy „lehetséges, hogy ez . . . az alsó mediterrán burdigalai emelet idejét jelentő üledéksorozat, ha annak ellent nem mondanak a most figyelembe nem vett gerinces maradványok." Kőszéntelepes rétegcsoport, illetve riolittufa alatti burdigalai rétegsort állapít meg Schréter a fauna alapján az Ipoly—Sajó medencében a Darnóhegy ÉNy oldalán [ 71, p. 839 ] és a burdigalaiba helyezi Hevesaranyos, Bátor és Szűcs környékén a szénfekvő kavics, homok, homokkő-rétegsort is [70], a Bükk Dk-i oldalán a szárazföldi rétegcsoportot [ 69 ]. Szentes a Pétervására és Salgótarján közötti területen [ 81, p. 951 ] az alsó riolittufa fekvőjében levő „terresztrikus rétegsort" a burdigalaiba helyezi. Később [82] ezt már nem állítja ilyen határozottan. Burdigalaiba helyezi az istenmezei [ 81 ] riolittufa alatti rétegeket is, melynek faunája saját vizsgálataim szerint is a burdigalai kort képviseli (kézirat). Rozlozsnik [60] Párád és Recsk vidékén a szárazföldi tarkaagyag, kavicsos homok és riolittufa alatt miocén rétegsort jelez s megállapítja, hogy ennek magyarázatához vissza kell nyúlnunk Noszky 1910-ben eszközölt régebbi elképzeléséhez, aki akkor még a glaukonitos homokkövet az alsómiocénbe sorolta. A kérdéshez közvetve hozzátartozik G a á 1 [17] megállapítása is a balassagyarmati faunák kapcsán. Szerinte „a salgótarjáni rétegsornál vissza kell térnünk Noszky első álláspontjára, mert jellegzetes loibersdorfi állattársaságot az oligocénbe sorolni csak erőszakkal lehet s ezért Noszky újabb beosztását egészében revideálni kell." PávaiVaj na is szóvá teszi [ 59, p. 568], hogy Noszky az Ipoly balpartján régebbi felvételei-