Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 7. (Budapest 1956)

Csepreghy-Meznerics, I.: A hazai miocén rétegtani taglalása az újabb faunavizsgálatok alapján

pectenes homokkőösszlet helyettesíti. Vadász is leszögezi, hogy a pectenes homokkőösszlet a slirrel összefüggő egységes üledékképződési folyamatot képvisel s egészében véve a helvétibe sorolható [86, p" 203], b)A szlovákiai oncophorás rétegek A salgótarjáni kőszénfedő helvétinek bizonyult rétegcsoportját vessük össze a vele genetikailag szorosan összefüggő dél-szlovákiai területek képződményeivel. A szlovákiai kutatók általában a salgótarjáni medencére megállapított N o s z k y-féle újabb felfogást alkalmazzák a szintezésnél. Az újabb vizsgálataik azonban a közvetlen fedőben szintén helveti kifejlődésre utalnak. Cechovic a cardiumos rétegekben megjelenő Oncophora faj alapján a Kékkő környéki rétegeket a helveti emelet aljára helyezi [7]. Ez a megállapítása egyszersmind a felső pectenes rétegeket is a helvétibe utalja, minthogy a cardiumos réteg és a pectenes homokkő szerinte sem szükségszerűen egymásra következő rétegsor, hanem kiegészítik, illetve helyettesítik egymást. Szerinte a helveti slir bázisán található oncophoráscardiumos rétegek a helveti tenger kiédesedett öbleit jelentik s ezeknek ekvivalensei a mangános rétegek (felső pectenes rétegek), melyek az alsó helveti tenger lassú transzgresszióját mutatják. Cechovic újabban a salgótarjáni medencében is megtalálta az oncophorákat a cardiumos rétegekben [ 10]. Az oncophorás rétegeket, melyek a pectenes homokkő fekvőjében (vagy vele váltakozva) vannak meg, Senes is az alsóhelvétibe helyezi [74]. Két teljesen különböző irányú faunakutatás (Pectenek és Oncophorak) arra az azonos eredményre vezetett, hogy a kőszéntelepek fedőjében levő oncophorás-cardiumos réteg és a vele egyenértékű pectenes homokkő helveti képződmény. c)A pestkörnyéki helveti kérdés Böckh H. [6] a briozoás mészkövet és a praescabriusculusos homokot az alsómediterrán felső szintájába helyezte. Ezt a felfogást id. Noszky és Horusitzky eltérő értelemben módosították, ami élénk szakmai vitát eredményezett. A vita középpontjában a Váchartyán—Csornád—Fót—Mogyoród—Cinkota—Törökbálint vonulat áll, de érinti szükségképpen az egész Északkeleti Középhegység miocén rétegsorát. A pestkörnyéki miocén szintezésénél az alábbi képződmények játszanak szerepet : 1. briozoás homok és slir, 2. az „aequipecten praescabriusculusos homok", 3. az anomiás homok és 4. a budafoki nagypectenes homokkő. Utóbbi két rétegsorról a burdigalai kérdés kapcsán lesz szó. Horusitzky a mogyoródi slir fekvőjében levő ,,Ae. praescabriusculusos" rétegeket az alsómediterrán magasabb szintjébe helyezi és az ottnangi slirrel (szerinte burdigalai) párhuzamosítja. Kimutatja, hogy a briozoás mészkő is ennek heteropikus faciese [24]. Később a briozoás mészövet is a helvétibe teszi s csak a fekvő pectenes homokot hagyja a burdigalaiban [25]. Ebben a tanulmányában reflektál id. Noszky J. még 1929-ben tett megállapítására, aki itt már az „aequipecten praescabriusculusos" rétegeket a helvétibe teszi [53]. Noszky ezt az álláspontját 1935-ben fejti ki részletesen [55]. Szerinte Budapest vidékén burdigalai kifejlődés nincs, az Ae. praescabriusculusnak itt nem lehet vezérkövület jelleget tulajdonítani. A briozoás mészkőről kimutatja, hogy ez a Galgavölgytől a Cserhát—Mátra—Szentendre hegységben mindenütt a nagy kitörés közvetlen feküjét képező és jól rögzíthető helveti szint, mellyel a „praescabriusculusos" homok és a slir szorosan összefüggő, egyenértékű képződmény. A vita eddig annyiban tekinthető eldöntottnek, hogy a briozoás mészkő és a slir kora helveti, amiben a két szerző álláspontja is megegyezik. Nyitva marad azonban a „praescabriusculusos" homok hovatartozásának kérdése. A faunavizsgálatok során bebizonyosodott, hogy a faunában Chlamys praescabriuscula nincs. Az ennek meghatározott fajok többsége a Chlamysmacr otis alakkörébe tartozik (így Böckh fóti példánya is!) s az egyéb Pectenfélék (Ch. füchsi styriaca, jakloweciana, tournali, P. revolutus) helveti kifejlődésre utalnak, így megdől a burdigalaiba sorolás szükségessége annál inkább, minthogy a jellegzetes burdigalai Pec/en-félék egyike sem található a faunában. A rétegtani meggondolások is Noszky felfogását támasztják alá, így az a tény, hogy a briozoás mészkő — közvetlenül, vagy a slirrel kapcsolatban — szorosabban függ össze a praescabriusculusos homokkal, mint ez utóbbi az anomiás homokkal. Erre Horusitzky is utal, hangsúlyozva az anomiás homok fekü jellegét, illetve a pectenes homok és slir konkordáns települését [ 24]. Az anomiás homokot szintbelileg is elkülöníti s kiemeli, hogy több helyütt keresztrétegzéses zátonyhomok