Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 7. (Budapest 1956)

Herrmann, M.: A várpalotai Szabó-bánya miocén homokrétegeinek nehézásványai

E vizsgálatokhoz a homokmintákból a Din-szita segítségével kiválasztott 0. 10.0,12 mm-es frakciókat használtam. Ezekből a frakciókból bromoformmal elkülönítettem a nehézásványokat s mintánként 200—600 darab nehézásványszem alapján történt százalékolással az 1. táblázatban összefoglalt eredményeket kaptam. Ha a nehézásványoknak az egyes mintákban levő minőségi és mennyiségi megoszlását egybevetjük, azt találjuk, hogy a 3. és 4. mintákban a magnetit, limonit és gránát mennyisége különbözik az 1., 2., 5. és 6. mintáktól, azaz az 1. típusban (3. és 4. minták) a magnetit + limonit mennyisége 60—70% közt van, míg a 2. típusban (1., 2., 5. és 6.) csak 32—45% között, a gránát mennyisége pedig az 1. típusnál csak 11,5 és 12,5% között ingadozik, míg a 2. típusnál sokkal több : 38,4% és 51,5% között. Ezeknek a különbözőségeknek az okát a keresztrétegződésekre, azaz a változó irányokból jött letelepülésekre lehet visszavezetni. Más ásványtársulása van az 1. típusnak, melynek rétegei vízszintes rétegződést mutatnak és más a 2. típusé, melyek keresztrétegződésüek. Az 1. típus ásványegyüttese: Lényeges elegyrészek : limonit -f magnetit (60—70% közt). Mellékes elegyrészek : gránát, cianit, turmalin (epidot). Járulékos elegyrészek : sztaurolit, cirkon, zoizit, klorit. Nyomokban : apatit. A 2. típus ásványegyüttese : Lényeges elegyrészek : gránát (38,4—51,5%) ; magnetit -f limonit (32— 45%). Mellékes elegyrészek : cianit, (sztaurolit), turmalin, (epidot). Járulékos elegyrészek : cirkon, titanit, zoizit, apatit, klorit. Szemnagyság-eloszlásokat a 2. táblázat tünteti fel (mm és % szerint) : Összehasonlítva a várpalotai Szabó-bányai homokrétegek nehézásványait a várpalotai pannóniai homokréteg nehézásványaival (6), feltűnik a pannóniaiban a klorit és epidot mennyiségének lényeges megnövekedése (klorit : 7% ; epidot : 16%) a miocén homokrétegek klorit- és epidot-tartalmával szemben (klorit : 0,5—1,5% ; epidot : 1,5—3,5%) (1. 1. táblázatot!). A korok elkülönítésénél tehát itt is fel lehet használni a nehézásvány-asszociációkat. Érdekes még a pannóniai és a miocén homokrétegek nehézásványainak súlymennyiségét százalékokban összehasonlítani a 0,10—0,12 mm-es frakciókban. Míg a dunántúli és az Alföld északi peremi pannóniai homokrétegeiben az eddigi adatok szerint (7., 8., 9., 10., 6.) átlag 2% a nehézásványok súlymennyisége (a 0,10—0,12 mm-es frakciókban), addig a várpalotai miocéné 1,13—7,32% között van, átlagja tehát 4,2%. Összefoglalva az eredményeket 1. A várpalotai miocén homokrétegeknél a keresztrétegződés következtében a nehézásvány-együttesek alapján 2 típust lehet megkülönböztetni. 2. A várpalotai miocén és pannóniai homokrétegek nehézásvány-együtteseit összehasonlítva, a lényeges különbségek alapján bebizonyosodott, hogy a korok elválasztására, illetőleg meghatározására lehet a nehézásvány-asszociációkat felhasználni.