Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 6. (Budapest 1955)

Szemere, L.: A magyarországi Inocybe-fajok, tekintettel az európai fajokra

K. 4—11 cm átmérőjű, agyagszínű, vagy piszkosbarna, lilás-borvöröses, sötétebb sávokkal, vagy repedéses pikkelyekkel. Sugarasan behasadozó. Szélesen púpos, majd szétterülő, húsos. A kis gomba peremén fátyolmaradványok lehetnek. L. világosak, majd barnásak, olykor piszkosan foltosak. Élük azonban sokáig világos marad, és kézi nagyítóval cafatosnak tetsző. T. 6—9 cm magas, 1—2,5 cm vastag. Színe mig fiatal fehér, csak közepe vöröses behintésű. Utóbb ± vörösbor-színű. ± egyforma vastag, gyakran görbült, itt-ott repedezett. Tömött. H. elvörösödő, lefelé sötétedően. Ize édeskés-sós, szaga olykor kellemetlen, nünükebogárra emlékeztető, máskor meg jószagú. Részemről azt figyelhettem meg, hogy a friss gombának a szaga kellemes. Egyes szerzők szerint mérgező, Konrád—Maublanc szerint nem. Sp. 9—14x6—8,5 mikron, nagyító alatt sárgák. Egy-két cseppes, vagy aprószemcsés, sima. B. 35—60 x 10—13 mikron, a sterigmák kb. 5 mikron hosszúak, 4 spórások. A lemezélek meddő képletei (álcisztidák) 32—60x10—15 mikron és igen különféle alakúak. Különféle erdőben nyáron és ősszel terem, nem ritka. K. : Budai hg. (Kovács, Szemere, Kalmár), Pilis, Karancs. Dt. : Somogy m. (Szemére). 6. Inocybe perlata (Cooke) Sacc. — Terjedelmes susulyka Icon.: Lange 115., Heim 12. K. 8—10 cm átméretű, barna, szépia-rőtbarna is, de pereme felé egészen halvány is lehet. Tompán púpos, majd harangalakú, olykor felpenderedő peremmel, ± ragacsos vagy vizenyős. L. kezdetben fehéresek, majd okkersárgás-szürkék lesznek. Sűrűek, szélesek, a tönköt érintők. T. 6—10 cm magas, 10—15 mm vastag, világosabb a kalapnál, finoman vonalkásszálkás, lefelé kissé vékonyodó. Bámulásra hajlamos. H. fehéres, a tönkben barnuló. Sp. 9,5—13x6—7,5 mikron, ellipszis-, vese- vagy ± mandulaalakúak. A lemezélek álcisztidái 50—60x10—11 mikron. Angliában, Dániában és Franciaországban találták. Ez a nagy sötét susulyka ± hasonlít az In. maculaía Boud. gombához (36.), de az In. fastigiata Schff. sötétebb példányaihoz is (29.). 7. Inocybe patouillardi Bres. sensu Szem. — Téglavörös susulyka icon.: Bres. 749., Cooke 428./435., Heim 26., 27., Mich. 40., Rick. 30.—

In. incarnata : Szemere, 68 sz., In. bresadolae : Bres. 747. Syn. : lateraria Rick., triniii Bres. (= rickenii K a 1 c h b r. Pat.) bresadolae Massee, godeyi Gill, (körtealakú cisztidái vannak) (= hiulca Cke., Pat.), trinii Weinm., rubescens Gill, sensu Lange, grammata Quel. var. minor Massee, repanda Bull. Quel., desquamans Peck, repanda Bres. ex Bull., albipes Gill., pudica Kühn., vitellina Schulz, (kézirat 293. o.) A fiatalon egészen fehéres gomba később téglavörös lesz. K. 4—9 cm átméretű, harangalakú-íves, szálas, végül hosszant berepedező. Száraz. Az átszíneződés olykor sárgán át történik, mikor is szálai sötétebbek, sárgásbarnák is lehetnek. Olykor zöldes foltosság is észlelhető. L. fehéresből olajsárgás barnába, olajzöldes barnába húzók, nyomkodásra aranysárgás vagy rőt foltok támadhatnak. Élük egyideig világosak. Tömötten állók, elvékonyodva a tönkhöz nőttek. T. 4—9 cm magas, y

2

—*>5 cm vastag, fehér, azután a kalap átszíneződését követi. Szálasán csíkos, tömött, alja olykor duzzadt s ± peremes. H. eleinte fehér, a levegőn ± megrózsaszínesedik, sőt elvörösödik. Szaga néha kellemes, néha kellemetlen, íze olykor csípősre váló. Erősen mérgező, halált is okozhat. Mérgezésével kapcsolatos további adatokat közöl Balázs Gyula (1945). Sp. 6—14x5—8 mikron, piszkosas okkerszínűek, de aranysárgásak is lehetnek. ± kagylóalakúak. Cisztidái rendcsen nincsenek, a lemezek élén levő meddő képletek (álcisztidák) mérete 30—64x7—-10 mikron. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a trinii Bres.-Pat. változatnak van, illetve lehet cisztidája. Ilyen gombákat 1948. VI. 30-án Somogyváron tölgyerdő útján találtam, a lemezeken átlagosan 64—15 mikron méretű cisztidákat észleltem. Ezt a gombát cisztidái ellenére is csak változatnak tartom, mert azon az állásponton.vagyok, hogy egyazon fajnak egyszer van, máskor meg nincs cisztidája. Erre az álláspontra a két gomba csalódásig hasonló külalakja kényszerít, annak ellenére, hogy Fürre r—

Z i o g a s az In. fastigiata Fr. ex Schff. gomba superba Fr. nevezetű változatával (= In. curreyi Berk.) (30.) kapcsolatban hozzám intézett levelében azt írja, hogy ez ideig senkisem mutatta ki azt, hogy valamely gombának egyszer van, máskor meg nincsen cisztidája.