Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 6. (Budapest 1955)

Herrmann, M.: Mátrai és cserhátaljai pannon homokok vizsgálata

Az említett lelőhelyekről vett homokok szemcsenagyságeloszlásait az 1. és 2. táblázatok tüntetik fel. (Az anyagot száraz úton Din szitával választottam frakciókra.) — A szemnagyságeloszlásokat kummulatív görbékkel ábrázoltam, külön a mátrai encspusztaiakat (2. ábra) és külön a cserhátaljaiakat (3. ábra) ; a 0,10—0,12 mm-es frakcióktól eltekintve — ezeket a 0,25—0,10 mm-es frakciókhoz számítva — a homokok egy-maximumosaknak tekinthetők. (Azaz partmenti üledékeknek.) — A mátraiak átlagértékét, a cserhátaljaiak átlagértékét a 4. ábrán kummulatív görbékkel összehasonlítottam a bükkaljai és kisalföldi pannon homokok átlagértékeivel. Az átlagértékeket a 3. táblázat tünteti fel.* A 0,01—0,12 mm-es frakciókat bromoformmal szétválasztottam nehéz és könnyű ásványokra. A nehéz ásványok %-os mennyiségét a 4. táblázat mutatja. 4. ábra A nehéz ásványok a következők : magnetit, limonitos magnetit, gránát, epidot, klorit, zöld amfibol, cianit, turmalin, staurolit, cirkon ; nyomokban : zoizit, rutil, korund, tremolit, augit. (Az encspusztai 63—64 m-es fúrásminta homokjában, amely meszes homok, kalcit is becsúszott.) A nehéz ásványok százalékos eloszlását az egyes lelőhelyeken az 5. táblázat tünteti fel. Az encspusztai két legalsó »pannon« homokminta ásványos összetétel szerint már nem tisztán pannon jellegű, cyanitot, staurolitot, turmalint sem tartalmaz, ezenkívül erősen meszes jellegű, így a becsúszott kalcittal a %-os számítást igen torzítaná, - ezért ezeket a táblázatból kihagytam. Ugyanígy kimaradtak a pleisztocén homokminták értékei is. A kallói daróczihegyi előfordulások teljesen hasonlók a kallói Peres-hegyivel. A könnyű ásványok túlnyomó része csillám és kvarc, körülbelül egyforma mennyiségben, a földpátok mennyisége igen kicsi a csillám és kvarc mennyiségéhez viszonyítva. A bujáki szarmata homokban és a mátrai mélyfúrás anyagában van egy-két plagioklász (savanyú andezin), a többi földpát túlnyomóan káliföldpát. A kvarc- és földpátszemek legömbölyödöttek ; alig van egy-két idiomorf szemcse a földpátok-, mégpedig a plagioklászok között. Valamennyi lelőhelyen : a magnetit sarkos vagy koptatott szemekben fordul elő, reflektált fényben kékes árnyalatú, de gyakran limonitosodott is. * A pásztói, Nyuga-hegyi, erdőkürti homokokat, melyek valószínűleg pleisztocének és a bujáki szarmata homokot sem vettem számításba az átlagértékek megállapításakor.