Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 5. (Budapest 1954)
Nemeskéri, J. ; Gáspárdy, G.: Megjegyzések a magyar őstörténet embertani vonatkozásaihoz. Az üllői és egri honfoglaláskori temetők embertani vizsgálata
A szokásos középértékek összehasonlításán túl, sorozataink alacsony esetszámára való tekintettel, a sarkeli kiskurgánok anyagát a lehetséges különbségek statisztikus meghatározása végett összehasonlítottuk az üllői, egri és ókécskei honfoglaláskori leletekkel. Az átlag szórása (m) s az adott esetszám (n) segítségével állapítottuk meg az »átlag ingadozásá«-t. Az »atlag ingadozasa« a végtelen esetszámú kollektívből számított átlag alsó és felső határának 95%-os valószínűségű becslését jelenti. Thoma Andor egyetemi tanársegéd e módszerrel a cephal-jelző, a hosszúság-magassági jelző, a felsőarcjelző, az orrjelző, a szemüregjelző és a testmagasság »atlag ingadozasat« határozta meg az említett leletsorozatok alapján.* Az összehasonlítás eredményeként megállapítható, a sarkeli kiskurgánok koponyái és az üllői hoRfoglalók koponyái között a szemüregjelzőben feltételezhető különbség ; az egri késő-honfoglaláskori koponyák cephal-jelzőben és orrüregjelzőben mutatnak feltételezhető differenciát a sarkeli kiskurgánok koponyáival szemben. Az összehasonlításokból megállapíthatór' hogy az említett sorozatok között minimálisak az eltérések. Az összehasonlítás ezen eredménye egyben rávilágít arra a tényre, hogy a honfoglaló magyarság kialakulására a sztyepi népek jelentősen hatottak, és jóllehet a nyelvi alap mindvégig megmaradt, az embertani alap nagyfokú transzformáción ment keresztül. Az eredeti típuselemek (proto-europid,europo-szibirid—az ananjinói kultúrához kapcsolódóan) csökkenésével arányosan következik be a turanid, europidbrachykran elemek irányában az eltolódás. Ez az eltolódás nem teljes mértékű, mert a honfoglaló, sőt a mai magyarságban is kimutatható az azóta bekövetkezett mikro-evolúciós eltérésekkel az europo-szibirid (lapponid) elemek a sztyepi népekre jellemző rassze.lemek mellett (XII. táblázat). Fennáll a további kérdés, hogy az üllői és egri honfoglaláskori temetők ethnikuma, mely azonos korú temetők leleteivel mutat hasonlóságot, esetleg tipológiai azonosságot. Ez egyben felveti azt a kérdést is, hogy regionálisan mutatkoznak-e differenciák az egyes honfoglaló törzsek között tipológiai vonatkozásban is. Az üllői honfoglaló magyar leletek a pesterzsébeti (25), benepusztai (3, 12), ókécskei (4, 8), nagykörösi (26), törteli (4), tömörkényi (29), kunszentmártoni (39), homokmégy-halomi (26), tiszaeszlár-bashalmi (25) leletekkel mutatnak azonos anthropológiai hasonlóságot. E lelőhelyek koponyaleletei túlnyomórészt turanid (mongolid vonásokkal) típushoz tartoznak. Az egri késő-honfoglaláskori temető ethnikuma tipológiailag a keceli (12) és részben a homokmégy-halomi (26) leletekkel mutat rokonságot, amennyiben e lelőhelyekről származó koponyák mediterrán típushoz tartoznak, vagy legalább is mediterrán típusjellegek állapíthatók meg rajtuk. Az eddig feltárt honfoglaló magyar leletek embertani vonatkozásban még nem adják meg annak lehetőségét, hogy határozott regionális differenciákat állapítsunk meg. Annyi azonban már most is megállapítható, hogy az ország északkeletikeleti felében megtelepedő törzsek a honfoglaló magyarságra jellemző főbb típuselemeket képviselték, ami az onnan feltárt embertani leletekből világosan igazolható. Karos (25), Kenézlő (4), Tiszaeszlár-Üjtelep (25), Tiszaeszlár-Bashalom (25), továbbá Tuzsér, Hajdudorog, Hajdúböszörmény, Újfehértó-Micskepuszta, Rakamaz, Kaba (az utóbbi hat lelőhely anyaga még nem került feldolgozásra) ; honfoglaláskori temetők és lelőhelyek tartoznak ebbe a csoportba. Hencida sajátos összetételénél fogva embertanilag külön helyet foglal el.Afeje4 * A statisztikus összehasonlítás kidolgozásáért Thoma Andornak eMton is köszönetünket fejezzük ki.
