Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 5. (Budapest 1954)

Nemeskéri, J. ; Gáspárdy, G.: Megjegyzések a magyar őstörténet embertani vonatkozásaihoz. Az üllői és egri honfoglaláskori temetők embertani vizsgálata

több-kevesebb jelleg erre a típusra utal. Az alaptípust meghatározó fontosabb jellegek a következők: dolicho-mesokrania, ortho-chamaekrania, eury-metriometopia, a felsőarc mesenlepten jellege, meso-chamaerrhinia ; norma verticalisban a koponya ovoid-sphenoides ; norma occipitalisban kerekített házalak ; a median-sagittalis körvonal középmagasan-Iaposan ívelt ; a nyakszirt kifejezetten domború ; az arckoponya »alacsony-középszéles«, ovális ; az orrgyök keskeny, mély ; az orrhát középmagasán kiemelkedő, hosszú és kifejezetten konvex. A megvizsgált 12 koponya közül 8 tartozik e csoportba (a részletes típusmeghatározásra alkalmasak közül 5), éspedig а П., IV., V., VI., VII., VIII., XL, XII. sírok koponyái. A III. és XIII. sz. koponyákat meghatározó jellegek a következők : hyperbrachykrania-brachykrania ; hypsikrania ; tapeinokrania ; euryprosopia és chamaerrhinia. A temető alaptípusát meghatározó embertani jellegek tipológiai azonosítását megnehezíti az a körülmény, hogy a csontvázakat annakidején nem mentették meg, és így a testmagasságot nem tudtuk meghatározni. A jellegeknek egészen speciális együttese, amint azt az egyes leletek adatközlésében má# megadtam, arra utalnak,hogy az egri temető ethnikumának ez a típusa a mediterrán rassz-elemmel azonosítható. Tekintettel arra, hogy a koponyajelző értékek esetenként már a mesokrania csoportjába sorolhatók és másfelől, hogy az orrhát oly egységesen középmagas, és kifejezetten alsó harmadában hajlott, arra engednek következtetni, hogy ez esetben a mediterrán rassz keleti két altípusának egyikével, az »iranomediterran« alrasszal azonosíthatjuk alaptípusunkat. R i s1 e y (34) e típust »type turco-iranien« néven különítette el. A koponyajelző értékek e típusnál 72—78 között ingadoznak. Egészen különleges az egri anyag XII. sz. sírjának koponyája, amelynek hyperdolichokran a jellege, az arckoponya alacsony-euryprosop volta, a glabellaris tájék fejlettsége, a szemüreg alacsonysága és szögletessége a proto-europid típusra utalnak a jelenlévő mediterrán jellegek mellett. Az egri temető koponyaleleteinek brachykran elemei a turanid és europid-brachykran típusokkal kapcsolatosak. Összegezve az egri késő-honfoglaláskori anyag tipológiai elemzésének eredményeit, a következők állapíthatók meg: a mediterrán (irano-mediterránalrassz) jellegek gyakorisága 32 egység (45,71%) — 6 egyénen ; a turanid és europidbrachykran jellegek együttes gyakorisága 9 egység (12,85%) — 2 egyénen ; a keleteuropid (esetleg europid-szibirid) jellegek előfordulása 9 egység (12,86%) — 2 egyénen ; az említett protoeuropid elem jellegeinek gyakorisága 7 egységben állapítható meg (10%) — 1 egyénen. (A tipológiai elemzés eredményeit a X. sz. táblázatban részleteztem.) Az üllői és egri X. századi temetők anyagát végül összehasonlítottuk a Minuszinszk környéki VII—XII. századi (10), a sarkeli kiskurgánok X—XI. századi (kazár) (15), és a XV. századi volgai bolgárok (10) kraniológiai sorozataival, miután azokban Debec és Ginzburg tipológiailag a turanid, illetve europid-brachykran elemek jelenlétét határozták meg. A középértékek alapján történő összehasonlításból az tűnik ki, hogy a minuszinszki és a sarkeli kiskurgánok anyagával jelentős hasonlóság (9 egyezés) megállapítható az üllői honfoglaló magyar koponyasorozattal. A hosszúság-magassági jelzőben mutatkozó eltérés az üllői sorozatban az europid-brachykran típussal kapcsolatos. Az egri késő-honfoglaláskori jelekkel viszont a volgai bolgár leletek mutatnak hasonlóságot. Az egyes méret- és jelzőközépértékek egyezése egészen szembetűnő. Az idevonatkozó adatokat a XI. táblázatban foglaltam össze.