Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 5. (Budapest 1954)

Nemeskéri, J. ; Gáspárdy, G.: Megjegyzések a magyar őstörténet embertani vonatkozásaihoz. Az üllői és egri honfoglaláskori temetők embertani vizsgálata

egyes jelző határértékek mechanisztikus értelmezése mennyire megnehezíti egy-egy típus körvonalazását. Az üllői honfoglaló magyar temetőben feltárt és típusmeghatározásra alkalmas 14 koponya és váz közül ezen alaptípusba tartoznak az 1., 2., 5., 9., 17., .19., 20 és C. jelzésű sírok embertani leletei, szám szerint 9 eset — 64,0%. Mint a későbbiek során látni fogjuk, ezen jellegegyüttes bizonyos elemei még megmutatkoznak a fennmaradó további öt koponya közül a 21. és 23. sírok koponyáin is. A temető ethnikumának ezen alaptípusa finomabb elemzéssel két embertani rasszegyüttes jelenlétére utal. Az első rasszelemet a jelen esetben speciálisan meghatározó jellegek a következők : Nagyközepes termet, brachykrania, hypsikrania, tapeinokrania, metriometopia, euryprosopia, a járomtáj horizontális profilozottsága s az arckoponya mongolid vonásai. A második rasszelem elkülönítése már csak kevesebb jelleggel támasztható alá. Jellemzői a hyperbrachykrania, a median-sagittalis körvonal félköríves jellege, a lambdoid lapultság, esetenként planoccipitalia ; a magasan kiemelkedő konvex orrhát ; az áll magas, az állkapocsszöglet határozott ; a glabellaris tájék a csontos szemöldökívvel tagoltabb. Az üllői honfoglaló magyar temető ethnikuma alaptípusának első rasszeleme egyezik Haddon (16) — »turki«, Den iker (34) »turco-tartare«, Eickstedt (11) turanid, J a r с h о (10) délszibiriai rassztípusával. Az alaptípus második eleme, amelyet röviden europid-brachykran elemnek mondanak, jelen esetben már több magyarázatot kíván. Eickstedt ezen rasszelemet Haddon nyomán pamír rasszhak nevezi és a turanid rassz altípusának tekinti. Jellegei közül kiemeli a magasabb termetet, a határozott rövidfejűséget, s a mongolid vonások hiányát. Előfordulásuk a hegyi tádzsik, valamint a galtschák között számos. Montandon (34) Haddon nyomán ugyancsak két europid-brachykran elemet különít el, melyek közül r. »pamirienne«-t 166—171 cm-es termet, 85 körüli koponyajelző, hosszú, magas arc, és egyenesen, magasan kiemelkedő orr határoz meg. О s h a n i n (13) Közép-Ázsiában öt rasszelemet különböztet meg. 1. Közepes termetű, rövid fejű, magasan kiemelkedő, hajlottegyenes orrhátú »Duab«-rassz (v. oxiano-jaxartensis), 2. Magas termetű, dolichokran, sötét színkomplexiójú transkáspi-rassz. 3. Khuraszan-rassz — erre jellemző a középmagas termet és dolichokran koponyaafkat. 4. Armenid-rassz — jellemzője a kisközepes termet és igen kifejezett rövidfejúség. 5.Mongolid-rassz, melynek két változata különíthető el — var. centralis és v. sibirica meridionalis. Ezen öt típuselem közül az első az, amellyel temetőnk »europid-brachykran« eleme bizonyos eltérésekkel azonosítható. L i p t á k* (28) legújabb összefoglaló tanulmányában az europid-brachykran elemet pamiro-ferganai néven ismerteti, mint a honfoglaló magyarság eddig nem határozottan körvonalazott brachykran elemét. A különböző kategorizálásokat figyelembe véve, s éppen az üllői temető anyagának ismeretében Eickstedt felfogásához csatlakozunk, amely szerint az europid-brachykran elem a turanid-rassz alaptípusaként fogható fel, s így tipológiailag nem képez teljesen önálló elemet. Az üllői temető etnikumának ezen alaptípusán kívül a 14. és 21. sír koponyái a mesokran, orthokran, metriokran, leptoprosop, leptorrhin és kisközepes-közepes termettel a mediterrán (valószínűleg valamelyik keleti altípus) rasszelemet képviselik ; az előbbi sír esetében europid-brachykran elem, az utóbbi sír koponyája esetében a turanid rassz bizonyos jellegeivel. Különösen * Először a rádi honfoglaláskori temető anyagának vizsgálata kapcsán (27), majd később megalapozottabban. (28).