Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 5. (Budapest 1954)

Nemeskéri, J. ; Gáspárdy, G.: Megjegyzések a magyar őstörténet embertani vonatkozásaihoz. Az üllői és egri honfoglaláskori temetők embertani vizsgálata

Transversalis-frontoparietalis jelző, a) Üllő. A jelző 14 esetben határozható meg, ebből 3 stenometop — amikor is a homlok abszolút szélessége 2 esetben »keskeny«, 1 esetben »közepszeles« ; 7 metriometop — ebből a homlok szélessége 1 esetben »keskeny«, 2 esetben »közepszeles« és 4 esetben »szeles« ; 4 eurymetop — ebből 3 esetben a homlok »szeles« és 1 esetben »közepszeles«. b) Eger. 10 esetből 1 stenometop — abszolút méretben is »keskeny« a homlok ; 4 metriometop — ebből 2 esetben »keskeny« és 2 esetben »középszéles-széles« a homlok ; 6 eurymetop — ebből 3—3 esetben a homlok keskeny, illetve széles, és 1 esetben »közepszeles«. így az üllői koponyákat e jelleget illetően a metriometopia, az egrieket az eurymetopia felé való eltolódás jellemzi. Morfológiai arcjelző, a) Üllő. 13 esetből 7 arckoponya euryprosop, és minden esetben a járomívszélesség »széles-középszéles«, az arcmagasság »közepmagas« ; a mesoprosopia 3 esetben fordul elő — a két arcméret alacsonyabb értékekkel ugyancsak »középszéles-középmagas« ; a leptoprosopia ugyancsak 3 esetben fordul elő — az abszolút méretekben itt megosztottság mutatkozik,, amennyiben a járomívszélesség »keskeny«, »közepszeles«, majd »szeles« és az arcmagasság mindhárom esetben magas, b) Eger. Sajnos az alsó állkapocs elkallódása miatt csak 3 esetben volt lehetséges a morfológiai arcjelző meghatározása. 2 esetben az arckoponya euryprosop és 1 esetben leptoprosop. Abszolút méretben az első két esetben az arckoponya »alacsony-szeles« és egy esetben »keskenyközepmagas«. Felsőarcjelző, a) Üllő. Gyakoriságot tekintve első helyen áll a mesencsoport 8 esettel, majd a lépten 4 esettel következik és végül az euryen-csoportba 2 koponya tartozik, b) Eger. Közel hasonló a megoszlás itt is, amennyiben 2 arckoponya euryen, 4 mesén és 2 lépten. A két arckoponyajelző, valamint abszolút méretek áttekintése után nézzük meg formai szempontból milyen a megoszlás. Az üllői koponyák között a magas, széles, lapos, lefelé keskenyedő, ovális arckoponya általános ; az europid-brachykran típusoknál az arckoponya alakja magas, széles, de inkább négyzetes formájú. Az egri koponyák esetében — a ferrtemlített állkapocshiány miatt — csak következtetni tudunk általánosságban az arckoponya alakjára. Feltételezhetően keskeny és fordított ovális alak a jellemző. Szemiiregjelző. a) Üllő. Hypsikonchia gyakorisága a legkisebb — 2 esetben fordul elő és formailag a szemüreg alakja ez esetben kerek ; mesokonchia 7 esetben fordul elő, ezek közül 5 esetben a szemüreg alakja kerek, 2 esetben a megállapítható forma négyzetes ; a chamaekonchia gyakorisága 4 — ebből 3 esetben a szemüreg »szegletes-teglalap« alakú és 1 esetben kerek., b) Eger. Nagyságban és alakban egyaránt eltérő jellegzetességek állapíthatók meg, amennyjben 5 esettel első helyen áll a chamaekonchia, melyből 3 esetben a szemüreg alakja kerek, 1 négyzetes, 1 téglalap alakú ; a mesokonchia gyakorisága 4 — ebből 2 téglalap alakú, 1 négyzetes, 1 kerek ; a hypsikonchia gyakorisága a legkisebb — 1 esetben fordul elő és formailag téglalap alakú. Orrüregjelző, a) Üllő. Leptorrhinia 4, mesorrhinia 4, chamaerrhinia 6 esetben fordul elő. Az orrhát 8 esetben convex, 3 esetben egyenes és 2 esetben homorú. Típusdiagnosztikailag fontos az orrhát kiemelkedő volta. 4 esetben az orrhát magasan kiemelkedő és teljes hajlatában convex; 4 esetben középmagas és a convexitas az orrcsontok alsó harmadán mutatkozik. A homorú orrhát (chamaerrhinia esetén), az orrhát lapos, alig kiemelkedő és az orrgyök lapos, széles, b) Eger. Leptorrhinia 1, mesorrhinia 4, chamaerrhinia 5 esetben fordul elő. Mindhárom jelző esetében úgyszólván általános az orrgyök keskeny, mély