Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 5. (Budapest 1954)

Nemeskéri, J. ; Gáspárdy, G.: Megjegyzések a magyar őstörténet embertani vonatkozásaihoz. Az üllői és egri honfoglaláskori temetők embertani vizsgálata

A leletek megtartási állapota miatt az üllői temető anyagából 15 koponya volt alkalmas részleges méretfelvételre. 10 csontváz csontjait lehetett csak megmérni, s így a valószínű testmagasságot kiszámítani. Az embertani típust 14 egyén esetében határozhattuk meg. Az egri temető esetében 8—-12 között váltakozott az egyes méretek szerint a méretfelvételre alkalmas koponyák száma, 7 esetben volt lehetséges megközelítőleg és 3 esetben részlegesen az embertani típus meghatározása. Az agy- és arckoponya méreteket, jelzőket, a két lelőhely szerint külön-külön részletezve a II., III., IV. (Üllő), V., VI., VII. (Eger) táblázatokban foglaltuk össze. i Hosszűság-szélességi jelző a) Üllő. Az abszolút méreteket figyelembe véve" a megvizsgált 15 koponya közül 9 brachykran — ebből 7 »középhosszú-középszéles-széles«, 2 »rövid-széles« ; 5 mesokran — ebből 3 »középhosszú-középszéles«, 1 »hosszú-középszéles« és 1 »rövid-középszéles« ; 1 dolichokran — »közephosszukeskeny«. Az abszolút méretek hét kombinációja közül a koponyaalak kialakításában a »középhosszú-középszéles« abszolút méretek állanak első helyen. Az agykoponya legnagyobb hosszának középértéke 184,9 mm, legnagyobb szélességének középértéke 147,9 mm, hosszúság-szélességi jelző : középértéke 81,2. Természetesen ezek az értékek a férfiakra vonatkoznak, b) Eger. A 12 koponya közül 6 dolichokran^,— ebből 3 »közephosszu«, 1 »hosszu«, 1 »rövid« — valamennyi »keskeny« ; 3 mesokran — ebből 2 »hosszú-középszéles«, 1 »rövid-keskeny« ; 3 brachykran — ebből 2 »középhosszú-széles«, 1 »rövidkeskeny«, 3 brachykran — ebből 2 »középhosszú-széles«, 1 »hosszú-széles«. A koponyaalkat kialakításában a »keskeny« abszolút szélességi méret döntő. A két anyag közti eltérés kifejezésre jut a Sergi-féle formák megoszlásában is. Az üllői koponyák túlnyomórészt sphenoides-spheroides koponyaalkatúak; az egri koponyák ovoides-sphenoides formákba sorolhatók. Az egri koponyák legnagyobb hosszának középértéke 183,1 mm, legnagyobb szélességének középértéke 139,2 mm, és hosszúság-szélesség jelzőjének középértéke 76,7. Hosszúság-magassági jelző, a) Üllő. A 13 esetből az orthokrania csoportjába б eset tartozik — ebből 5 »közepmagas«, 1 »alacsony« ; a hypsikrania csoportjába 7 eset tartozik, amelynek minden egyes esetében az agykoponya, »magas«. A chamaekrania mint csoport teljesen hiányzik. E jelzőt meghatározó abszolút méretek négy kombinációban fordultak elő. A hosszúság-magassági jelző középértéke 76,3. b) Eger. 9 eset közül 1 chamaekran — ez »alacsony« abszolút méretben ; 6 orthokran — ebből 6 »közepmagas« és hypsikraniába tartozik 2 eset, amelyeknek abszolút magassága »közepmagas«. A jelzőt meghatározó abszolút méretek kombinációja ebben az anyagban nyolc. Az egri koponyák hosszúság-magassági jelzőjének középértéke 73,9. Az üllői koponyák mediansagíttalis görbéje magasan ívelt; jellemző a lambdoid lapultság és a nyakszirt enyhe íveltsége. Az egri koponyák esetében a mediansagittalis körvonal középmagas, hosszan ívelt, és a nyakszirt kifejezetten domború (curvoccipital). Szélesség-magassági jelző, a) Üllő. Első helyen áll gyakoriságban a tapeinokrania 5 esettel, a metrio-akrokrania gyakorisága 4—4. Morfológiailag norma occipitalisban a koponya alakja általánosságban »széles-szögletes-házforma«. b) Eger. Az akrokrania gyakorisága 4, tapeinokrania 3, metriokrania 2 esetben fordulnak elő. A két anyag közti eltérés még határozottabban jut kifejezésre morfológiailag, amennyiben norma occipitalisban az egri koponyák alakja »kerekitett-keskenyhazforma« és »bombaforma«.