Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 5. (Budapest 1954)
Nemeskéri, J. ; Gáspárdy, G.: Megjegyzések a magyar őstörténet embertani vonatkozásaihoz. Az üllői és egri honfoglaláskori temetők embertani vizsgálata
ticus externus kerek, processus mastoideus hegyes, középmagas. A szájpad parabolikus, lapult. Apertúra piriformis széles, háromszögletű, alatta keskeny sulcus praenasalis. Mérsékelt alveolaris prognathia. A lelet embertani jellege. Az agykoponya »keskenysege«, valamint az arckoponya finom ovális (?) formája a középmagas, rövid, konvex orralakkal együtt a már előző koponyáknál ismertetett mediterran típus jellegeivel azonosítható. Teljes típusmeghatározás a 'leletről annak hiányosságai miatt nem adható. XÎ. sír (Ltsz. : 1835.) Töredékes koponya (calvarium). Az arckoponyán a járom- és szemüregi tájék sérült ; az agykoponyán a nyakszirti tájék hiányos. N6 ( Ç). A koponya formáinak finom vonásai, a glabellaris-tájék gyenge kiemelkedése (2. fok) ; processus mastoideus hegyes, alacsony volta és a nyakszirtpikkely nuchalis felszínének tagolatlansága alapján történt a nem meghatározás. Elhalálozási kora 25 év körül (Aduitus kezdete). A koponya alapján a synchondrosis sphenooccipitalis elcsontosodott; a koponyavarratok nyitottak és a fogakon abrasió nem látható. Metrikus és leíró jellegek. Mesckran, orthokran, tapeinokran, chamaekran, metriometop; hyperlepten, mesorrhin, chamaekonch, brachystaphylin, mesuran ; aristencephal. Norma verticalisban a koponya alakja sphenoides, norma occipitalisban bombaalakú. A mediansagittalis körvonal homlokíve erősen domború, a fejtetőív emelkedő, a nyakszirtív kifejezetten domború. Az arckoponya keskeny, ovális, feltűnő azonban lapossága. A járomtájék laposan ívelt. Az orrgyök széles, mély ; az orrhát középmagas, lapos, egyenes. A szemüreg kerek, oldalt szélesedő. A koponya morfológiai sajátosságai.A varratok igen erősen fogazottak (III. 7). Foramen magnum kerek. Mély fossa condyloidea, benne mindkét oldalt több emissarium. Falcsonti dudorok kifejezettek. Impressio praelambdoidea. »H« alakú pterion-tájék. Kettőzött incisura mastoidea. Kisfokú alveolaris prognathia. A száj pad lapos, mély. Fossa praenasalis. A lelet embertani jellege. Az agykoponya »hosszu« abszolút méretben; az arckoponya »keskeny«, ovális, a járomtájék oldalt laposan ívelt, az orrhát lapos, középmagas jelîege a mediterran, és gyengén a keleteuropid típusok jellegeire utalnak. A típusok arányát a jellegek átmenetes megjelenése miatt nem adhatjuk. Típus : mediterran + keleteuropid. XII. sír (Ltsz. : 1836.) Koponya állkapoccsal (cranium), nyakszirti tájék és a foramen magnum környéke töredékes. Férfi ( o*). A homlok magas, hátrafutó jellege, a glabellaris-tájék fejlettsége (3. fok), a nyakszirtpikkely tagoltsága, valamint az állkapocsszeglet derékszöge álapján történt a nem meghatározás. (XI. táblázat.) Elhalálozási kora 40—45 év (Maturus). Sutura sagittalis mentén az obliteratio I—II. fokozatú. Kezdeti csontosodás a koszorúvarrat pars temporalisán. A fogak abrasiója II. fokú. Metrikus és leíró jellegek. Hyperdolichokran, orthokran, akrokran, chamaekran, eurymetop ; euryprosop, euryen, chmaekonch, chamaerrhin, brachyuran ; aristencephal. Norma verticaíisban a koponya alakja ovoides. Norma occipitalisban alul szélesedő házalak. Mediansagittalis körvonal homlokíve magas, mérsékelten domború, a fejtető hosszan lapos, a nyakszirt igen erősen domború. Az arckoponya magas, széles, szögletes. Az orrgyök igen mély, keskeny ; az orrhát magasan kiemelkedő, konvex. A szemüreg kerekített, oldalt szélesedő. Az áll alacsony, keskeny ; állkapocsszeglet oldalt kiugró. A koponya morfológiai sajátosságai. A nyitvalévő varratok fogazottsága igen sűrű és erős (II. 9.). Lambdavarrat mentén ossa suturarum. Nyakszirtpikkelyen linea nuchalis terminális és linea plani nuchalis szélesek és kifejezettek. Foramen magnum ovális. Mély és keskeny fossa condyloidea foramen condyloideummal. Jobb foramen jugulare igen nagy. Igen hosszú processus styloideus. Gyenge linea supramastoidea. Processus mastoideus magas, mellette mély, széles incisura mastoidea. Pórus acusticus externus ovális. Alveolaris prognathia ; igen mély fossa canina. A szájpad középmély ; előre lejtő, paraboloid fogsorív. Jobboldalt kettős foramen infraorbitale. Az állon igen erőteljes protuberantia mentalis ; a belső oldalon három csipkés spina mentalis interna. A lelet embertani jellege. Az egri honfoglaláskori koponyák közül típusdiagnosztikailag a legérdekesebb lelet. Az agykoponya »hossza«, »keskenysege«, a homloktájék lapossága, az előrenyúló csontos szemöldökív, az arckoponya euryprosop alkata, a szegletessége és alacsonysága hét jellegben a protoeuropid (Cro-Magnon »A«) típusra emlékeztetnek. Természetesen a testmagasság hiányában nehéz eldönteni, hogy esetleg nem a mediterran típus valamelyik keleti altípusával van-e dolgunk ez esetben. A mély orrgyök, a magas, kiemelkedő, konvex orrhát három határozott jellegben a mediterran típusra jellemzők. Típus : protoeuropid (Cro-Magnon »A«) 7 + mediterran (armenid) 3 .
