Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 5. (Budapest 1954)

Nemeskéri, J. ; Gáspárdy, G.: Megjegyzések a magyar őstörténet embertani vonatkozásaihoz. Az üllői és egri honfoglaláskori temetők embertani vizsgálata

alapján 1939-ben László Gyula és Nemeskéri János végeztek hitelesítő ásatást a lelőhelyen, és ennek során 8 honfoglaláskori sírt tártak fel. Anyagi fedezet hiányában a feltárás 1939. augusztusában megszakadt, és 1940-ben a fentemlített Kiss Károly üllői lakos ügyszeretetből — igen gondos megfigyeléseket tett és a régészeti s embertani leleteket megmentve — további 11 sírt tárt fel. A temető teljes feltárása még nem fejeződött be, és annak elvégzése a jövő feladata. A feltárt 21 sír közül 11 sírban volt régészeti lelet (leírásukat a síronkénti embertani ismertetésben közöljük). A régészeti leletek a Történeti Múzeum Régészeti Tárába kerültek. Az Üllőn feltárt 21 csontváz közül 14 leletnek koponyája és 10 leletnek vázcsontjai voltak mérésre és morfológiai adatok felvételére alkalmasak. Eger. 1898-ban Eger-Szépasszony völgyben szőlőtelepítési munkálatok közben találták meg a X. század második felére eső honfoglaláskori temetőt. Bartalos Gyula és Turcsányi Gyula 1898—99-ben végeztek a lelőhelyen kezdetben leletmentést, majd az akkori követelményeknek megfelelően igen gondos és lelkiismeretes feltárást. A feltárások eredményeiről Bartalos Gyula (2) adott ismertetést ; a temető régészeti leleteinek értékelését Hampel József (18) végezte el. A feltárt sírok sz_áma 61. A feltárt csontvázleletek közül csak 13 koponyát mentettek meg és szállítottak be 1902ben Török Aurél professzornak, a Budapesti Tudományegyetem Embertani Intézete akkori tanárának. Az üllői és egri honfoglaláskori temetők régészeti vonatkozásait László Gyula egyetemi tanár* nyomán az alábbiakban ismertetjük. »Honfoglalaskori régészetünk s vele együtt embertanunk nagy hiányossága, hogy — egyelőre — nem tudja elkülöníteni törzseink hagyatékát, s csak nagyon ingadozó időrendet tudott teremteni a X. század hagyatékában. Pedig enélkül a kép, amit megrajzolunk, nyilván nagyon vázlatos lehet, sőt néha helytelen következtetésekre vezethet. Nagyon valószínű, hogy honfoglaló törzseink között származásbeli különbségek is voltak és nyilván népszokásaik — köztük temetkezési szertartásaik is — ha nem is merőben, de árnyalatokban különbözhettek. Az üllői és egri temető e szempontokból igen jó lehetőségeket kínál. Az üllői temetőben a_ M egy er törzs egyik nagycsaládja temetkezett. Az sem kétséges, hogy ez a nagycsalád Üllő ágához tartozott. A névadó M e g y e r törzs soros temetőjét találtuk itt meg. Nagyjából megvannak mindazok a jellegzetességek, amelyek honfoglaláskori soros temetőinket jellemzik (v. ö. A honfoglaló magyar nép élete с. II. fejezet [231). A nyílcsúcsok fogyó száma (5,4,4, 3,2) szabályszerűen mutatja a nagycsaládi rendet. Az üllői temetőben (a feltárt sírok közül) egyetlen egyben sem volt öv, csak egyben volt szablya, és ugyanabban volt lovas temetkezés. A leletek közül hiányzott a nagycsalád fejét jellemző tarsolylemez is. Minden okunk megvan tehát arra, hogy a temetőt még hiányosnak tekintsük.A leggazdagabb 14. sírban talált aranytárgyak (fülbevaló és lemezek) Üllő környezetének gazdagságáról tanúskodnak. Fel kell vetnünk itt (és ez az egri temetőre is vonatkozik) annak a jelenségnek a magyarázatát, hogy a honfoglaláskori temetőink többségében általában minden nyolc-tíz férfisír közül csak egybe temettek szablyát. Más kép tárul elénk az A b a-nemzetség területére eső, talán kabar, egri temetőből. Elsőben is a sírok száma jóval nagyobb. A hiányosan feltárt temető 61 sírja sejteti, hogy itt más rendben temettek, mint a többi magyar temetőben. Igaz ugyan, hogy ezt a temetőt bizánci érem (I. Román bizánci császárnak és fiainak Cristofor és X. Constantin császárnak érme — •928—944) a X. század közepére keltezi, és feltehető, hogy már legalább két nemzedék temetkezett ide a honfoglalás után, de a temető kissé rendszertelen sorai azt is kétségessé teszik, hogy az eredeti temetkezési rend tényleg soros volt. Néhány olyanjelenség is megfigyelhető itt, amely hiányzik a többi honfoglaláskori temetőnkből. Ilyenek például az áttört bronzöntvények, köztük különösen a »fülkanal« ; nem ismerjük eddig a honfoglaláskori temetőkből a koponyalevágás szokását (7. sír), ellenben nagyon is jól ismert szokás ez az avar korból. Övet ebben a temetőben sem találunk, ez mindenesetre azt jelenti, hogy az ide temetkező •László Gyula professzornak értékes régészeti közléseiért ezúton fejezzük ki köszönetünket.