Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 5. (Budapest 1954)

Somfai, E.: Adatok a házi és mezei veréb haszon- és kártételéhez gyomortartalomvizsgálatok alapján

Adatok a házi és a mezei veréb haszon- és kártételéhez gyomortartalomvizsgálatok alapján írta: Somfai Edit, Budapest A házi és a mezei veréb nagy egyedszámát, általános elterjedtségét és fő tartózkodási helyeit tekintve jelentős tényező a mezőgazdaságban. Hogy szerepe haszonnak vagy kárnak minősítendő-e, erről a kérdésről már sok vita folyt és igen különbözők a vélemények. Egyesek a mezei verebet hasznosnak tartják, mások minden eszközzel irtják és riasztják. Mi tehát az igazság? Ezt legbiztosabban a gyomortartalomvizsgálatok dönthetik el, vagyis a haszonnak és a kárnak kézzelfogható lemérése. A Növényvédelmi Kutatóintézet Madártani Intézetének 108 mezei és 92 házi verébgyomorból álló anyagán vizsgálatokat végeztem a kérdés tisztázására. Az anyag mindkét fajnál egész évre eloszlott, így alacsony száma ellenére jó képet ad e madarak táplálékáról. A házi és a mezei veréb két ökológiailag is különálló faj. Más az érdekterületük, fészekrakási módjuk,táplálékuk, s ezáltal gazdasági jelentőségük. A mezei veréb a szántók, mezők, gyomos-gazos útszegélyek madara, ritkán látjuk emberi település közelében. A házi veréb tartózkodási helyét hűen kifejezi neve. Ezért a két fajt külön kell tárgyalni. A mezei veréb (Passer montanus montanus L.) A mezei verébre sok a panasz mint gyümölcskártevőre és az érett gabona dézsmálójára. Mit igazolnak vagy cáfolnak ebből a gyomortartalom-vizsgálatok? A vizsgált 108 gyomor időben a következőképpen oszlott meg : januári 17, februári 22, márciusi 4, áprilisi 12, májusi 2, júniusi 5, júliusi 8, augusztusi 3, szeptemberi 24, októberi 3, novemberi 6, decemberi 6. Hat anyag gyűjtési ideje ismeretlen. A begyűjtés helyei: Kartal, Miklósfa, Nagykanizsa, Sopron, Budapest és környéke, Békásmegyer, Budakeszi, Rákospalota, Makád, Tahi. A vizsgálatok eredménye alapján a következő kép alakult ki : a mezei veréb február végétől szeptember közepéig fogyaszt rovarokat. Főleg bogarakat és hangyákat (rajzó szárnyas hangyákat is). Valószínű, hogy ez a valóságos arány, és nem azért adja a bogárság a többséget, mert kitinváza sokáig megmarad a gyomorban. Ha u. i. a szárnyas hangyák hártyás szárnya és puha potrohszelvényei megtalálhatók, akkor a többi rovar (légy stb.) maradványai is fellelhetők lennének. Ezzel szemben mindössze 1 gyomorban volt légymaradvány. Ebből arra következtethetünk, hogy a mezei veréb csak rosszul repülő vagy nemrepülő rovarokat fogyaszt. Április végétől július közepéig a rovartáplálék dominál. Január és február hóból csak egy-egy véletlenül talált rovar szerepel, október-decemberi gyomrokból pedig teljesen hiányzik a rovartáplálék.