Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 5. (Budapest 1954)
Loksa, I.: Die Polydesmus-Arten des Faunengebietes des Karpatenbeckens
Anz., 20, 1897, p. 78—88, 97—125). — V e r h о e f f, К. W. : Europäische Polydesmiden (Zool. Anz., 32, 1907, p. 337—354). Erklärung der Abbildungen Abb. 1. P. (P.) complanatus (Gödemesterháza).— Abb. 2. P. (P.) montamis montanus (Egyeskő).— Abb. 3. P. (P.) montanus montanus (Vlegyásza Berg) — Abb. 4. P. (P.) montanus montanus (Bálványosvár).— Abb. 5. P. (P.) monticola kőszegensis subsp. nov. (Kőszeg). — Abb. 6. P. (P.) hamatus hamatus (Tusnádfürdő).— Abb. 7. P. (P.) hamatus hamatus (Kaszon, Bordóca).—• Abb. 8. P. (P.) hamatus hamatus. (Kelemen Gebirge: Dregus). — Abb. 9. P. (P.) hamatus burzentandicus (nach Verhoeff). — Abb. 10. P. (P.) hamatus furculatus (nach Verhoef f) — Abb. 11. P. (P.) Dadayi (Kászon) A = Tibiotarsus von unten betrachtet. — Abb. 12. P. (P.)Dadayi (Radnaborberek) A = Tibiotarsus von unten betrachtet.— Abb. 13. P. (P.) Csikii sp. nov. (Strázsa-Berg). — Abb. 14. P. (P.) Csikii (Strázsa-Berg). — Abb. 15. P. (P.) geminidentatus sp. nov. (Mencsil Gebirge). — Abb. 16. P. (P.) geminidentatus. — Doppelspitzige Zähne. — Abb. 17. P. (P.) geminidentatus — Gonopode von oben betrachtet. Abb. 18. P. (N.) denticulatus (Ócsa).— Abb. 19. P. (N.) subscabratus subscabratus (Mehádia).— Abb. 20. P. (N.) subscabratus subscabratus. — Tibiotarsus von unten betrachtet. — Abb. 21. P. (N.) subscabratus bifidus (nach At t e m s) — Abb. 22. P. (N.) ftibscabratus spelaeorum (Räuberhöhle bei Herkulesbad, nach Verhoeff). — Abb. 23. P. (N.) schässburgensis (Bácsfalva).— Abb. 24. P. (S.) coliaris coliaris (Mánfa).— Abb. 25. P. (S.) griseoalbus griseoalbus (nach Verhoeff). —Abb. 26. P.(S.) griseoalbus Kesselyäki subsp. nov. (Pálfa). — Abb. 27. P. (S.) transsilvanicus transsilvanicus (Déva).— Abb. 28. P. (S.) macilentus (Orsova) Seitenansicht. — Abb. 29. P. (S.) macilentus von unten gesehen. — Abb. 30. P. (S.) macilentus Tibiotarsus von oben betrachtet. — Abb. 31. P. (S.) tatranus tatranus (nach A 11 e m s). — Abb. 32. P. (S.) tatranus rodnaensis (Tusnádfürdő). — Abb. 33. P. (S.) macilentus Seitenflügel des 7. Segments. — Abb. 34. P. (S.) polonicus (Gödemesterháza). A Kárpát-medence faunavidékének Polydesmus-fajai írta: Loks[a fmre, Budapest Szerző jelen cikkében a Természettudományi Múzeum Állattárának Polydesmus-gyű\teményét dolgozta fel, és amennyiben módjában állt, a régebbi irodalmi adatokat is felülvizsgálta. A részletes határozókulcs után a fajok és alfajok elterjedési adatait, valamint az új alakok leírását közli. Munkájában a P. (P.) complanatus alfaji problémáinak tisztázására megfelelő összehasonlító anyag hiányában nem térhetett ki. A feldolgozott anyagban két, a tudományra nézve új faj és két új alfaj is volt, ezek : P. (P.) Csikii, P. (P.) geminidentatus, P. (P.) monticola kőszegiensis és P. (S.) griseoalbus Kesselyáki. A Kárpát-medence faunavidékéró'l ismert Polydesmus-i aj ok, illetve alfajok száma a feldolgozás során 17-ró'l 21-re emelkedett. A fajok, illetve alfajok közül 17 endemikus.
