Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 5. (Budapest 1954)
Bohus, G., Heltay, I. ; Wonnesch, I.: A csiperkegomba termésmennyiségének növelésére irányuló kutatások
Módszer A kísérleti munka első fázisát atelepítésre alkalmas csíra elkészítése képezte. Ezt a munkát az üzemi csírakészítésnél bevált módszerek alapján végeztük el. A begyűjtött gombákból nyert tiszta tenyészetet malátakivonatos agárról az üzemi csírakészítésnél használt, szénából készült ú. n. csutakra vittük át. A micélium fejlődése ezen a táptalajon kezdetben igen lassú volt. Többszörös átoltás segítségével hozzászoktattuk a csutak táptalajához, és ezzel fejlődését nagy mértékben meggyorsítottuk. Mikor ilyen módon már elegendő oltóanyag állt rendelkezésünkre, a micéliumot a gombacsíra üzemi vivőanyagára, a megfelelően preparált lótrágyára vittük át. A csírához szükséges trágya előkészítése a termesztett csiperke igényei szerint történt. Többszörös kísérleteink azonban arra mutattak, hogy a vadon termő alakoknál gyors és erőteljes fejlődést csak akkor érhetünk el, ha a trágya szokásos 60%-os nedvességtartalmát kb. 10%-kal növeljük. A leírt módon elkészített csírákkal most már a termesztési kísérletekre került sor^ Az első termesztési kísérletek kis parcellás kísérletek voltak, és csak ezeknek sikeres eredményei alapján állítottunk be nagyobb területen is kísérleteket. A trágya előkészítése: A kísérleti feltételeket az üzemi termesztés keretei között nehezen tudtuk biztosítani, mégis a lehetőség szerint egyforma trágyát használtunk fel a kísérleti és kontroll parcellák ágyasainak elkészítéséhez. Ez úgy történt, hogy mindig ugyanazon kazal trágyájából, alapos összekeverés után készítettük el az ágyásokat. Az ágy ázás a termesztésben használatos ú. n. 3-as, egyes esetekben 2-es mintával történt, tehát 3 bakhátas, illetve 2 bakhátas ágyásokat készítettünk. A parcellák nagysága: A kísérleti és kontroll parcellákat igyekeztünk egyenlő nagyságúra méretezni. Mégis néhány kísérletnél a kísérleti és kontroll parcellák nagysága nem egyenlő. Éppen ezért a terméseredményt minden esetben átszámítottuk 1 m* hasznos területre, s így a parcellák különböző nagysága a kísérlet kiértékelését nem befolyásolta. A parcellák elhelyezése: Tekintettel a pincék igen változó mikroklimatikus viszonyaira, a kísérleti parcellákat több pincében és ugyanazon pince különböző részein helyeztük el. A kísérleti parcellák takarása az üzemben használatos kó'porral történt. A továbbiakban a kísérleti parcellákat ugyanúgy kezeltük, mint a többi ágyásokat, csupán a termés leszedése történt külön. А Р. c. 7. és Р. c. 8. jelzésű Psalliota campestris-szel termesztési kísérletre nem került sor. Lassú fejlődésük következtében a kutatás a szemescsíra készítésével lezárult. A kísérleti eredmények. Összegezés A kísérleti eredmények az alábbiakban állapíthatók meg : l. v A »kulturcsiperke« termesztési eljárásával termeszthető a P. c. 1., a Р. c. 4. és а Р. c. 6. jelzésű «Psalliota bispora változat. E változatok megnevezése a következő : P. c. 1. = Psalliota bispora f. sublevis ; Р. c. 4. = P. bispora f. imbricata ; Р. c. 6. = P. bispora f. pseudosilvatica. Ezek a változatok az üzemi csíratáptalajokon nem fejlődtek kielégítően, ezért szükséges volt e táptalajokhoz a változatokat hozzászoktatnunk. Bizonyos fokú eltérést mutatnak a »kultúrcsiperkétől« vízigény és hőmérsékletigény tekintetében, amennyiben magasabb hőmérsékletet és több vizet kívánnak. A magasabb vízigényre vezethető'vissza valószínűleg az a jelenség is, hogy általában az első hullámban fejlődő termőtestek nagyobbak és tömöttebbek, mint a későbbiek, és azokban a pincékben, ahol a trágyát nedvesebben készítették elő, ott pl. а Р. c. 6. változatnál a későbbi hullámok során sem lehetett észlelni olyan mértékű leromlást, mint a szárazabb trágyák esetében, .tehát a később fejlődött termőtestek is megfelelő nagyságúak és tömöttségűek voltak.
