Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 4. (Budapest 1952)
Csapody, V.: A rizs gyomnövényei
a rizstermesztés. Ugyanis azóta általánossá vált a szovjet eredetű DunghamShali rizsfajta használata, amely csak 2700 C°-ot és 1000 napfényes órát kíván. E fajta mellett csak kevés helyen vetik a szintén szovjet eredetű, szálkás Árpa Shali-t, amelynek kisebb hozama mellett megvan az az előnye, hogy kevésbbé pereg a szeme, és a verebek kevesebb kárt tesznek benne. A három határvonal egymás mellé állítása szépen mutatja a tervszerű rizskultúra eredményét. Biztató kísérletek folynak a »szaraz rizs« (árasztás nélküli rizs) termesztésére is (M á t h é). A termesztés második feltétele a vízkérdés. Etekintetben a Tisza, a Kőrösök és a Hortobágy-csatorna környéke kerülhet szóba. A Duna közelében a talajviszonyok nem megfelelőek. A hazánkban rendelkezésre álló, korlátolt mennyiségű víz gazdaságos felhasználása céljából csak olyan talajon termeszthetünk rizst, mely a vizet nem ereszti át. Ezért kell a rizsnek nem éppen kedvező szikes területeket felhasználni. Láttam Tiszafüred mellett, Domoszlón jó televény földön nevelt gyönyörű rizstáblákat, amelyeket a szomszédos gazdák szidalmai közt arattak. Ugyanis a víz átszivárgása tönkretette kapásnövényeiket, s ők a kukoricaföldön kakaslábfüvet (Echinochloa crus-gaüi) kaszálhattak. Elrettentő példa volt ez arra is, hogy a rizst nem lehet kihasított, más vetemények közé ékelt kis táblákon termelni. Kállay már 1939-ben ezt írta : Nélkülözhetetlennek tartom, hogy a rizstermelő gazdaságok szövetkezetekbe tömörüljenek.« Ma ez megvalósult, mert a nagy rizsgazdaságok mind államiak, a kisebbeknek legnagyobb része pedig termelőszövetkezetek kezén van. Az elmúlt három évben ismételten bejártam a következő rizstelepeket : Hortobágy (Óhat, Máta, Kónya, Borzas), Tiszafüred (Domoszló), Tiszasüly (Gólyás, Pacsirtás), Besenyszög (Nagy Józsi-, Halasy-, Kölesi-telep, Homorszög, Varga-ráta), Szarvas (Bagi-, Keresztháti-telep, Bikazug, Káka, Krasznai-telep, Királyság), Békésszentandrás, Kőrösladány, Kőröstarcsa, Mezőberény, Sarkad, Mindszent (Levelény) és Hódmezővásárhely (Kishomok). Célom volt a rizsgyomok tanulmányozása. Etekintetben különösen az utolsó év volt tanulságos, mert a kedvezőtlen időjárás miatt legnagyobb volt az elgyomosodás. A gyomok leküzdése pedig ma a rizstermesztés legfontosabb kérdése (U b r i z s y). A rizsgyomok kártékony hatása igen sokféle lehet. Elszívják a talaj tápláló anyagait, akárcsak a vetési gyomok (Újvárosi); erőszakos fejlődésükkel megfojtják a fiatal rizspalántát, és mint előre tolódó takaró, elfoglalják a vetési területet (Alisma, Typha) ; beárnyékolják a vizet, és ezzel ártanak a nagy fényigényű rizsnek (Marsilea, Potamogeton, Lemna, Polygonum amphibium) ; sűrű tömegükkel akadályozzák a víz és a talaj felmelegedését (Utricularia, Najas) ; a vízfenék beborításával levegőtlenné, rosszul szellőződővé teszik a talajt (Eleocharis acicularis, Elatine,Chara) ; végül gátolják a vízcserét (Najas, Ceratophyllum, Marsilea, a levezető árkokban a Nymphoides is). A rizsre veszedelmes gyomok (tömeges elszaporodásuk miatt) elsősorban mocsári és vízi növények, és csak rossz árasztás esetében egyéb gyomok. Minthogy rizstermesztésre általában nem mocsaras'területeket, hanem száraz legelőket, szikeseket használnak, azért az első éves parcellákon (»kalicka«) szembetűnően kevesebb a gyom. Láttam ezt a szarvasi Kákán, a hortobágyi Kónyán, Sarkadon. A veszélyes mocsári növények nagy része évelő (B u c h i n g e r). A rizs közé az árasztó vízzel vagy a szennyezett vetőmaggal kerülhetnek. Ha már bejutottak, a kedvező körülmények közt rohamosan fejlődnek. Mélyre nyúló földalatti szárukat, gyökerüket a gyomlálással kiirtani nem lehet, az őszi mélyszántás sem pusztítja el. A szántás mélységét nem lehet fokozni, mert a nagyobb szódatartalmú talajnak felszínrehozása a rizs életlehetőségét tönkretenné (Baja i).
