Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 4. (Budapest 1952)

Csapody, V.: A rizs gyomnövényei

A rizs gyomnövényei írta : Csapody Vera, Budapest Az utolsó negyed század megoldotta nálunk a rizstermesztés kérdését. Hosszú és kitartó munka, sok eredménytelen próbálkozás, anyagi megroppanás előzte meg ezt a sikert. Feljegyzésekből tudjuk, hogy három évszázaddal ezelőtt már a törökök termeltek rizst Heves és Nógrád megyében (O b e r m a y e r). Azután a Bácskában és a Bánságban volt rizs néhány 100 holdon (G y u 1 a y - K á 11 a y). Az első világháború előtt kb 2000 holdon művelték, hol többen, hol kevesebben. A világháború után sok magánvállalkozás létesült* de egy-egy kedvezőtlen év után ezek sorban befejezték működésüket. Több volt ezekben a merész vállalkozás, a haszon reményében kockáztató kedv, mint a hozzáértés. Végre a 30-as években megkezdődött a rendszeres tudományos kutatás (N é m e t h y) a rizs problémáinak megoldására. A Kossuth-díjas Obermayer Ernő Somorjay Ferenccel együtt összegyűjtötte az egész világon található korán érő rizsfajtákat. Ezekből kiválasztás és kitenyésztés útján sikerült jó és elég vetőmagot biztosítani, úgy, hogy 1939-ben megkezdhették a nagyobb arányú rizstermesztést. Igazi lendületet azonban a rizstermesztés csak a felszabadulás után vett. Az utolsó években szédületesen ível felfelé a felhasznált területek grafikonja. A közelmúlt' évek szeszélyes időjárása bő alkalmat adott annak igazolására, hogy nálunk minden évben lehet és érdemes rizst termeszteni. A rizsnek csapadékra nincs szüksége (N é m e t h y), csak árasztóvízre ; a májusi fagy a víztakaró alatt nem árt, legfeljebb késlelteti a fejlődést ; a jég kevés kárt tesz, mert a keskeny levelű, hajlékony termetű növény kitér előle. Csupán az augusztus első felében nálunk csaknem szabályszerűen jelentkező átmeneti lehűlés, éjjeli hősüllyedés jelent veszélyt (»köd a virágzás idején«). Ezért igyekeznek a korai vetéssel és minél rövidebb tenyészidejű fajtával a virágzási időt lehetőleg korábbra tolni. 1952-ben a kedvezőtlen tavasz a késői és szokatlan, hosszú ideig tartó májusi fagy ellenére is a Szolnok melletti Kölesi telepen (Besenyszöghöz tartozik) július 18-án már virágzó rizst láttam. Az idei nagyméretű aszály a rizst csak annyiban sújtotta, hogy az árasztó vízzel volt nehézség. A szárazon maradt földek ezért elgyomosodtak. Itt említem meg, hogy az augusztusi lehűlés kimaradásával — igazuk van a rizsápolóknak — ez évben nem jelentkezett a rettegett bruzone nevű betegség, amely tavaly olyan hatalmas arányokban semmisítette meg a rizsvetéseket. A rizstermesztésre alkalmas területek kijelölése az éghajlati, víz- és talajviszonyok alapján történik. A rizsnek átlag 3000 C° összes hőmennyiségre és 1400 napfényes órára van szüksége tenyészideje alatt. Ez alapon Kállay (1940) a Mohács—Baja—Csongrád—Mezőtúr—Szeghalom—Berettyóújfalu vonaltól délre eső területet jelöli meg, mint rizsre alkalmasat. Bajai már (1943) a Barcs—Pécs— Szekszárd—Kalocsa—Kecskemét—Szolnok—Debrecen—Nagyvárad vonalra teszi e határt. Gyulay-Kállay kézikönyve (1948) szerint viszont mára Balaton—Székesfehérvár—Budapest—Hatvan—Eger—Debrecen alatti területen is biztonságos lehet 3* ] 35