Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 4. (Budapest 1952)

Keve, A., Zsák, Z. ; Kaszab, Z.: A fürj gazdasági jelentősége

faj közül is az egyik magevö futóbogár (Amara). A hangyák nagyrészt gyepi hangyák szárnyas nőstényeiből állottak. A csigatáplálékhoz azt kell megjegyezni, hogy valamennyi csiga igen apró, vagy csak kis héjtöredék. A Helicella obvia-nak két ízben csak egész kis fiatal példánya volt a fürjgyomrokban. A gyomortartalmak általában csak 1—1 példányt tartalmaztak, csupán egy Rábapatonán 1914. IX. 8.-án Hegymeghy által gyűjtött gyomorban, melyben 3 csigán kívül mezei gyommagvak is voltak, volt 1—1 Stagnicola, Succinea és Zenobiella sp. Tehát míg a fácán jól repülő és vérkibocsájtó bogarakat, sőt Nagy Gyula szerint még nagytermetű szarvasbogarakat is eszik, addig a fürj az apró, talajlakó bogárság pusztítója. Míg a fácánban sohasem találtunk tiszta állati táplálékot, addig a fürjnél két esetben ilyenre bukkantunk. A Csiki által (1912) végzett fogolyvizsgálattal összehasonlítva fürjvizsgálatunkat, sokkal nagyobb hasonlóságot találunk a fürj és a fogoly, mint a fürj és a fácán táplálkozása között az állati táplálék szempontjából is. Csiki is kiemelte, hogy a fogoly sem vetette meg a legapróbb bogarakat sem. Feltűnő különbség azonban, hogy míg Csiki kihangsúlyozza a fogoly táplálékában a hangyát, addig a fürjgyomrokban csak 12 esetben összesen 50 hangyát találtunk. Megemlíthetjük még, hogy a fácánnál előfordult olyan eset, hogy a fácán télen hernyófészkeket kapart ki és gyomra hernyókkal volt tele, ami analóg eset a növényi táplálék között talált gyökerekkel és hagymákkal, ehhez hasonló példát a fürjnél nem találni, egyrészt mivel a fürj télen elvonul tőlünk, részben pedig a vizsgált anyag azt mutatja, hogy a fürj nem táplálkozik kaparó módon, legalábbis erre bizonyítékot nem találtunk, úgy mint a fácánnál. Csupán egy esetből következtethetünk arra, hogy ha nem is rendszeresen, de alkalomszerűen a fürj is kapar. Ugyanis az egyik gyomorban drótférget, pattanó bogár lárváját találtuk, amely tudvalevőleg a fűgyökerek között, vagy göröngyök, kisebb kövek alatt a talajban él. Ez a lárva csak úgy juthatott a fürj gyomrába, ha azt a talajból kikaparta. Tyúkféléink gazdasági jelentőségét az eddigi vizsgálatok tükrében áttekintve azt láthatjuk, hogy valamennyi sok hasznos tevékenységet fejt ki a mező- és rétgazdálkodásra. Káros tevékenységük abban az arányban csökken, ahogy a fajok termete kisebb és kisebb. így a kistermetű fürjnél úgyszólván már semmiféle kárt sem lehet kimutatni. Még tárgyilagosabb lenne azonban ez az ítélet, ha a begyűjtött vizsgálati anyag egyenlő arányban oszlana el az év minden szakára, és túlnyomó többségben nemcsak vadászati idényből lennének gyomortartalmak. Ebben az esetben a tyúkfélék rovartáplálékát tisztán láthatnánk, ami a mostani fürj- és fogolyanyagból nem domborodik ki, mivel éppen azon időszakokból hiányoznak a gyomortartalmak, amikor ezek a madarak állati eleséggel élnek. A fácánnál már történt egy ilyen egész évre szóló vizsgálat 1936/37-ben, a fogoly rendszeres begyűjtése jelenleg folyamatban van, azonban a fürjnél csak következtethetünk, pedig éppen ennél a fajnál különös jelentőséget nyer az őszi és tavaszi .táplálékcsere, mivel a három tyúkfélénk közül ez az egyedüli vonuló madár. Mivel azonban már ez a vizsgálat is beigazolta, hogy a fürj táplálkozásában még a tavaszi idényen kívül is nagy jelentősége van a rovareleségnek, sőt még a növényi tápanyagokban sem volt tényleges kár kimutatható, ezért a fürjet mindenképen mezőgazdasági szempontból hasznos madárnak kell tartani, olyan madárnak, mely a rétgazdálkodás, lucernatermesztés stb. terén folyó biológiai védekezésben fontos szerephez jut. Az 1952. évi vadászati tilalmi rendelet a fürj vadászati tilalmi idejét XII.16 -tói VIÍF. 14-ig állapította meg, azonban a fürj jelentősége a biológiai védekezésben, a fürj egyre apadó száma indokolttá tenné, hogy a nemzetközileg, de főleg lengyel