Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 4. (Budapest 1952)

Móczár, M.: Magyarország és a környező területek dongóméheinek (Bombus Latr.) rendszere és ökológiája

euryök intermediär faj. A hylophil fajok 56%-a stenök (10 faj), 44%-a euryök jellegű (8 faj). Az eremophil fajok 33%-a stenök- (3 faj), 67%-a euryök jellegű (6 faj). Ezek a százalékalányok a fajokra vonatkozó százalékokat fejezik ki. Más a százalékarány, ha azt kutatom, hogy a vizsgálat alá vont 5520 példány összmenynyiségű dongóméh ökológiai típusai milyen százalékarányban viszonylanak egymáshoz. Az így nyert százalékok a mennyiségi százalékok. Ebből a szempontból tekintve az 5520 példány dongóméh 44%-a hylophil (2440 példány), 35%-a eremophil (1930 példány) és 21%-a hypereuryök intermediär (1150 példány). A hylophil fajok 23%-a stenök- (541 példány), 77%-a euryök jellegű (1899 példány). Az eremophil fajok 17%-a stenök- (328 példány), 83%-a euryök jellegű (1602 példány). Magától értetődik, hogy ezek a mennyiségi százalékarányok az élő természet példányszámai között a közönséges fajok javára jóval nagyobbak, mert a gyűjtők ezekből aránylag kevesebb példányt fogtak meg, mint a ritkább fajokból. Összefoglalva: a tárgyalt területen előforduló Bombus-íajok 3 fő ökológiai típusba tartoznak. Az eremophil típusú fajok száma háromszor-, a hylophiloké hatszor annyi, mint a hypereuryök intermediär típusú fajoké. Ellenben a megvizsgált példányok összmennyiségét tekintve az eremophil-fajok több mint másfélszer-, a hylophilok pedig több mint kétszerannyiak, mint a hypereuryök intermediär típusú fajok. Ezekután azt kerestem, hogy az egyes alnemeknek (subgen.) milyen az ökológiai jellege? Megállapítottam, hogy valamennyi alnemben találunk eremophil, hylophil s nagyi észükben hypereuryök intermediär jellegű fajokat is. Tény tehát, hogy az alnemeken belül is megvan az ökológiai szétválás, a köiülményekhez való alkalmazkodás már előrehaladott. Az alnemek közül legnagyobbmérvű az eremophilia az Agrobombus alnemben, a hylophilia pedig a Pratoés a Confusibombus alnemekben. Ugyanígy megvizsgáltam azt is, hogy milyen összefüggés lehet az ökológiai típusok é

s a megvizsgált példányok gyakorisága között. Ennek kiderítése végett összehasonlítottam az 1. táblázat adatait. Megállapítottam, hogy az öt legnagyobb példányszámú faj, az összpéldány 53%-a, hypereuryök intermediär (lapidarius, silvarum distinctus), vagy legalább ilyen hajlamú (agrorum, helferanus), csupán a terrestris euryök eremophil. Ezek a legközönségesebb, tömeg-vagy állományalkotó fajok. A 8 közepes példányszámú faj, nevezetesen a hortorum, pratorum, ruderatus eurynotus, laesus ssp., derhamellus, muscorum, lucorum és pomorum, az összpéldány 35%-a, vegyesen eremophil- és hylophil jellegű, csupán a pomorum hypereuryök intermediär közülök. A többi 17 faj, az összpéldány 12%-a, alacsony, illetve kevés példányszámú fajt tartalmaz. Ezek közül 14 hylophil és csak 3 az eremophil faj. Ezek közé tartoznak az ú. n. ritka, vagy igen ritka fajok. Nyilvánvaló tehát, hogy a kevéssé gyakori alacsony példányszámú fajok hylophilok. Összefoglalva: A legnagyobb példányszámú fajok általában hypereuryök intermediär típusúak, a legkisebb"? példányszámúak viszont hylophilok. A repülési idő. Fészeképítés A repülési időre vonatkozó feljegyzéseket szintén az 1. táblázat tartalmazza. Az adatok a repülési idő kezdetére vonatkoznak. Az adatok még hiányosak, különösen a régibb gyűjtésű példányokra vonatkozóan, mert azok tekintélyes részének lelőhelycéduláin erre vonatkozó feljegyzések nincsenek. A hiányos adatokból is kitűnnek azonban a következő megállapítások. A különböző védett helyeken áttelelt megtermékenyített nőstények az időjárás és a virágnyíiás kezdete szerint általában március végén, április első felében repülnek ki rejtekhelyükből, s a földfelszín közelében hangos »dongassal« keresik a fészeképítésre alkalmas helyeket. A megvizsgált öt fajhoz tartozó hét dongóméhfészek közül 1 faj a föld felett, 3 faj a föld alatt, 1 faj pedig egy fészket a földfelett,kettőt pedig a föld alatt készített. A fészkeket a következő dongóméhfajok építették: 1. A helferanus, fészke a föld felett, kocsiút melletti dús fűvel benőtt árokparton, sekély gödörben, fűés mohatörmelékkel volt burkolva. (Székelykeresztur-Cristur, VI. 21., állománya 1 anya, 8 sejt.) (Móczár L. 1947.) —2. A derhamellus, a föld alatt másfélarasznyi mélységben fészkelt. (Jászberény, VII. 26., állománya 40 egyén.) 3. A silvarum distinctus, fészke a föld alatt, 40 cm mélységű üregben volt. (Faragó-