Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 4. (Budapest 1952)

Móczár, M.: Magyarország és a környező területek dongóméheinek (Bombus Latr.) rendszere és ökológiája

Magyarország és a környező területek dongóméheinek (Bombus Latr.) rendszere és ökológiája írta : Móczár Miklós, Budapest Az Országos Természettudományi Múzeumban a magyar Apoidea-gyüjtemény összeállítása során elsőnek a Bombus-anyag feldolgozását végeztem el. Erre azért volt szükség, mert a gazdasági növények jelentékeny részének megporzását s ezáltal azok magképződésének biztosítását, a mézelő méhen kívül legfőképen a dongóméhek végzik el. Ennek a fontos gazdasági szempont­nak pontosabb megállapítása és kiértékelése, a további kísérletek megindítása szükségessé tették a dongóméhek rendszerének tisztázását, finomabb rendszertani feldolgozásukat, és az ökológiájuk felderítését. Dolgozatomban minden rendelkezésemre álló adatot, amely hazánk és a környező területek Bombí/s-fajainak földrajzi elterjedésére és ökológiájára vonatkozik, a teljesség kedvéért össze­gyűjtöttem és feldolgoztam. így munkámban szerepelnek azok a múzeumi példányok is, amelyeket különböző gyűjtők a Kárpátok ívén belül Csehszlovákia, Ukrajna, Románia (Erdély), továbbá Jugoszlávia alföldi és középhegység jellegű területeiről összegyűjtöttek. Ezeknek az adatoknak közzétételével szomszédos országaink, különösen az újabban szép eredményeket elérő csehszlová­kiai kutatók hasonló irányú feldolgozó munkáját is minél eredményesebbé szándékozom tenni. Vizsgálataim során 5520 példány döngóméhet dolgoztam fel. Ennek egyrésze (3200 példány) a Múzeumban levő korábban gyűjtött anyag, másrésze (1970 példány) a legutóbbi évek gyűjtései­nek eredménye, továbbá (350 példány) a magángyűjteményekből származik. Az anyagból 1587 példány (29%) nőstény, 2427 példány (44%) dolgozó és 1506 példány (27%) hím volt. A tárgyalt terület dongóméheinek elterjedésével először Mocsáry foglalkozott 1897-ben. A »Magyar Birodalom Állatvilága« c. mű »Hymenoptera« részében 26 fajt és 11 változatot sorol fel. Ugyanabban közli a rájuk vonatkozó irodalmat is. Ezeket az adatokat 1910-ben, a Rovartani Lapok hasábjain, 27 faj és 12 változatra helyesbítette. A M o c s á r y-féle első faunajegyzék megjelenése óta a következők gyarapították új lelőhely-adataikkal a dongóméhek elterjedésének ismeretét : V e 11 a y (1899) Szeged környékéről, V á n g e 1 (1905) az egész tárgyalt területről, K i s s & Olasz (1907) Árva-Polhora és Babiagura vidékéről, Móczár M. & Henter (1907) az egész tárgyalt területről, S c h i n (1909) Huszt környékéről, Móczár M. (1911) Kiskun­félegyháza határából, Szilády (1914) Erdélyből, Zilahi—Kiss (1915) Szilágy megyéből, Vogrin (1918) Stridóvár környékéről, Pillich (1918, 1936) Simontornyáról, Móczár L. (1938, 1939a, 1939b) a Kőszegi hegység területéről, a Kudsiri havasokból—Mtii Sebesiului és Jászberény környékéről, Zilahi—Sebes (1939) az Alföld több pontjáról, G y őr fi (1940) Sopron környékéről, Móczár L. (1941, 1943, 1947, 1950) Kassa— Kosice környékéről, a Mecsekből, Bars-megyéből és Erdélyből közölnek újabb adatokat. A felsorolt irodalom kiértékelésétől eltekintettem, mert egyrészt az említettek gyűjteményei az idők folyamán legnagyobbrészt beolvadtak a Múzeum gyűjteményébe s így azokat a Múzeum anyagával együtt feldolgoztam, másrészt pedig, főleg P i 11 i o n i (1939) kiváló kutatásai ered­ményeképen, a dongóméhek nomenklatúrája olyan részletekre is kiterjed, amelyekre azelőtt nem voltak tekintettel, és így az irodalmi adatok azonosítása nem vezetett' volna eredményre. A következőkben a tárgyalt területről eddig ismert Bombus-ía\ok meghatározásával, rend- | szerével, majd azok elterjedésével, nagysági adataival s végül az ökológiájukkal foglalkozom. A dongóméhek meghatározása A dongóméhek színezete a legtöbb esetben, ugyanazon fajon belül is igen változó, ezért azok pontos meghatározása csak az alábbi határozókulcsokban szereplő testrészek 6—24-szeres nagyítással történő alapos megfigyelésével és kellő gyakorlattal végezhető el biztosan. 9* 131

Next

/
Thumbnails
Contents