Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 3. (Budapest 1953)

Bohus, G. ; Podhradszky, J.: A búza kőüszögjét okozó Tilletia-fajok hő- és talajnedvesség igényére vonatkozó vizsgálatok

a 100%-ot. 18 C° után lecsökken a csírázó spórák százaléka és teljesen szünetel a csírázás 27—28 C°-on. Hét nap elteltével- itt is csak az 5—7 és 8—10 C°-on volt emelkedés a spórák csírázási százalékában, eléri a 70 %-ot. Az 5—7 C°-ona csírázó spórák száma emelkedik még a későbbi napokon is és a 10. nap elteltével eléri a 90%-ot. A többi hőmérsékleti fokon változás nem volt, 6 nap alatt a spórák elérték a csírázás maximumát. Végigtekintve a spórák különböző hőmérsékleti fokokon elért csírázási százalékát, megállapíthatjuk, hogy hőmérsékleti igény szempontjából a Tilletia foetida és T. triticoides semmi lényeges különbséget nem mutat. Feltűnő a megegyezés az egyes hőmérsékleti fokokon. A második és harmadik nap után mindkét kőüszögfajnál 19 C° körül van az optimális hőmérséklet csírázás szempontjából, ezután kis eltolódás van az alacsonyabb hőmérséklet felé s a negyedik naptól kezdve az optimális hőmérséklet 16—18 C°. Mindkét kőüszögfajnál a maximális csírázási hőmérséklet 27—28 C°. Jellemző mindkét kőüszögfaj hőigényére — mint az egyéb területeken is megfigyelhető—, hogy az optimális hőmérséklet alatt jóval nagyobb hőintervallumban jelentkezik a csírázás, mint fölötte. 18 C° fölött 27—28 C°-nál csírázás már nincs, sőt 24—25 C°-nál is a csírázás már annyira erőtlen, hogy csak a 10-ik nap körül tud kibontakozni erőteljesebben (penészedés miatt pontos leszámolás nem volt lehetséges), viszont az optimális hőmérséklettől lefelé a csírázási határ megnyúlik, 8—10 C°-on még erőteljesebb csírázás van, sőt 5—-7 C°-on is a 10. napra 90%-os csírázás fejlődik ki. Ez a megfigyelés a gyakorlat síkjára kivetítve azt jelenti, hogy a kőüszögspórák a felmelegedés iránt érzékenyebbek, mint a lehűlés iránt, ami a fertőzés és a vetés idejére vonatkoztatva a késő őszi és kora tavaszi, tehát hűVös időben történt vetések magasabb, viszont a rendes időben történt vetések alacsonyabb üszögfertőzési lehetőségére utal. Kutatások széles skálája foglalkozott az üszögfertőzés mértéke és a vetés utáni hőmérséklet összefüggéseivel, itt csak utalunk M u r a n j e v, Faris, Heuser, Hungerford, Rabién, Hecke, Munearti, Bonn, Feucht, Olgyay már a bevezetésben ismertetett megállapításaira. A vizsgálatokból levonható másik következtetés az, hogy a T. foetida és T. triticoides földrajzi elterjedését a két kőüszögfaj teljesen megegyező hőmérsékleti igénye nem határozza meg. A hőmérsékletigény teljes megegyezésén túl, a spóracsírázás hirtelen emelkedésének időpontjai, nevezhetjük sarkpontoknak is, teljesen egybeesnek a két kőüszögfajnál. 5—7 C°-on ugrásszerű emelkedés a csírázásban még nincs, hanem az 5., 6. naptól a 9.-ig szinte egyenletesen emelkedik. 8—10 C°-on az 5. és 7. nap között 10—12 « 4. « 5. « « 14-^15 « 4. « 5. « « 16—18 « s 3. « 4. « « — de a 4. és 5. nap között is —, következik be mindkét fajnál a sf>óracsírázás hirtelen emelkedése. 19—22 C°-on a csírázás elnyúlik, 24—25 C°-on 7—8 nap után a penészedés oly nagymérvű volt, hogy az észlelést lehetetlenné tette, de az üszögspórák csírázását is minden bizonnyal gátolta. igen jellemző a spóracsírázás kezdetének és befejezésének eltolódása az alacsony hőmérsékleten a magasabb' hőmérséklethez viszonyítva. A legkorábbi csírázás kezdete alacsony, 5—7 C° hőmérsékleten az 5. napon van és pedig az aránylag nedves, 50%, ill. 59% nedvességű talajon. 8—12 C°-nál már a 4. napon és 14—15 C°-tól kezdve már a harmadik napon észleltünk spóracsírázást mind a T. foetida,