Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 3. (Budapest 1953)
Bohus, G. ; Podhradszky, J.: A búza kőüszögjét okozó Tilletia-fajok hő- és talajnedvesség igényére vonatkozó vizsgálatok
között. Az üszögfertőzes foka szoros összefüggésben van a búza elvetése és kikelése közti napi hőmérséklet összegével. Erős üszögös évjáratokat hűvös időjárás jellemezte a vetési időben. F a r i s (1924) szerint az üszögfertőzés optimális hőmérséklete búzafajták szerint és a kőüszög' biológiai rasszai szerint változik, de általában 5 és 10 C° között van. H e u s e r (1922) 6—10 C° között kapta a legmagasabb fertőzést. Hungerford (1922) üvegházban 9-—12 C° között, Mu near ti (1912) 10—12 C° között, Rap in (1927) 5—15 C° között. Bonne (1931) és Feucht (1932) Összefüggést találtak a kőüszögfertőződés nagysága és a vetést követő hetek (15 nap) hőmérséklete között. 01 gy a y (1935) vizsgálatai során arra a megállapításra jutott, hogy a legmagasabb üszögfertőzés akkor volt, amikor a hőmérséklet a búza kikelésekor 10—18° között ingadozott. Lényegesen csökkent a fertőződés veszélye, ha a búza kikelése 4—10 C° vagy 15—22 C° hőmérsékleti ingadozások mellett zajlott le. Teljesen elmarad a fertőzés, ha a búza csírázása 4 C° alatt, vagy 22 C° fölött következik be. A talaj nedvességtartalma szintén fontos tényező a kőüszögspórák csírázását és a fertőzés létrejöttét illetőleg. Túlságosan száraz talajban a spórák nem csíráznak, épp úgy a túlságosan nedves talajban sem, vagy ha csíráznak, abnormálisan, gyakran hemibazidiumokkaí. Rabién (1927) normális talajnedvesség mellett (40% vízkapacitás) 55,3%-os fertőzést talált, igen magas talajnedvességnél (80%) 10,7%-os fertőzést; nagyon száraz talajban (20%), viszont 22,3%-osat. Volkart (1906), Appel (1915) és Hungerford (1922) azonos megállapításokat tettek már előbb. Hungerford 36%-os talajnedvesség mellett 100%-os fertőzést ért el. 0 1 g y ay szerint (1935) a 40%-nál nagyobb talajnedvesség a spórák normális csírázását csökkenti vagy rendellenes hemibazidiumos csírázást okoz. , - A módszer leírása Az eddigi spóracsíráztatási vizsgálatok a hőmérsékletnek és talajnedvességnek befolyásoló szerepét külön kutatták. Kísérleteinkben a kiét tényezőt együtt vizsgáltuk, tekintve, hogy a természetben is együtt jelentkeznek. A hőmérsékleti változásokat 2—3 C°-tól 27—28 C°-ig (5—7, 7—10, 10—12 stb. változatokban) vizsgáltuk. A talajnedvçsségi lépcsők voltak : 29 , 34, 39, 50, 59, 71 és 84% talajnedvesség a teljes vízkapacitásra vonatkoztatva.* A 34-es változatnál a talaj már erősen repedezett volt, a 84%-osnál pedig a talajfelszín erősen csillogott a víztől s a spórák már szinte vízben voltak. Valamennyi hőmérsékleten valamennyi talajnedvességi változatot beállítottuk és vizsgáltuk. A kísérletékben tiszta Tilletia foetida és T. triticoides spórakeveréket használtunk. A spórák csíráztatása 5.5 pH-s már humuszosodott kiscelli barna agyagon történt, Petri-csészékben. Mindegyik csésze agyagfelszínébe egy kb. 2 cm átmérőjű kört előnyomtunk, melyet két keresztvonal négy egyforma mezőcskére osztott. E mezőcskéket akkoráknak vettük, hogy binokuláris vizsgálómikroszkópunk látómezejével a használt 120szoros nagyítás mellett a határvonalak mellett haladva, az egész negyed-körcikket átvizsgálhattuk. így elértük azt, hogy a vizsgálat egész tartama alatt ugyanazt a területet ugyanazon spóraállománnyal vizsgálhattuk. A spórákat gumilabdás porfúvóval juttattuk az agyaglapra. Mivel a • sötét'agyaglapon a promicélium nélküli spórák nehezen voltak kivehetők, a hibák lehető legkisebb csökkentése végett a Petri-csészék mellé fehér lapot tettünk ugyanolyan előnyomott négymezős körrel, mint az agyagon s az erre hullott spórákat a fehér alapon könnyen leszámolva, összevetettük az agyagon levő spóramennyiséggel. Ezzel a módszerrel nemcsak az ugyanazon dőben történt beállítások, hanem a különböző időpontban beállított vizsgálatok is közös nevezőre voltak hozhatók. Ugyanakkor minden csészében kisebb (néhány cm 2 ) területre ecsettel kentünk el annyi spórát, hogy az jól látható legyen. A csészéket a második naptól kezdve naponként vizsgáltuk a 10—12. napig. A talajok eredeti nedvességtartalmának megőrzése, illetve a vízveszteség lecsökkentése végett az azonos hőmérsékleten levő Petri-csészéket még egy jól záró * A vízkapacitás 37,5%, légszftraz agyagtalajra számítva. A légszáraz talaj nedvessége 3,5%.
