Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 3. (Budapest 1953)
Tokody, L.: Proustit és xantokon Baia Laposului - Láposbányáról (Románia)
Az új formák közül a g {998} két kristályon két-két, egy kristályon egy lappal alakult ki. A G {998} egy kristályon két, egy másikon egy lappal lépett fel. A lapok mindig keskenyek ; tükrözésük kifogástalan. Mért és számított szögértékeik között a különbség lényegtelen. Biztos formáknak minősíthetők. A p{l 11} ,illetve P{llï} vicinális formáinak nem tekinthetők, ennek ellentmondanak a szögértékek. Peacock 3 új felállítása szerint két kristályalak jele bonyolultabbá válik, ugyanis g{998} az új felállításban g{9 . 9 . 40}, G {998} pedig G {9 . 9 . 40} lenne. Kétségtelen, hogy Pe a c o c k új, röntgenvizsgálatokon alapuló felállítása egyszerű index-átalakításon nyugszik, (100/100 005) és a xantokon kristályalakainak legnagyobb részét egyszerűbb indexszel jelöli, néhány ismert forma esetében azonban vicinális indexeket eredményez. t f {223} = {2.2. 15} ~ (117),h {334} = {3.3.20} -(117), y {443} = {4. 4. 15}-'(114), stb. A proustit és xantokon a baia läpo§ului-i, láposbányai hidrotermális ezüstércek között a legutolsó kiválások ásványai. Legfiatalabb képződmény a xantokon, kristályai a proustitra telepedtek (1. ábra). A baia läpusolui-i, láposbányai xantokon előfordulása különösen figyelemre méltó, mert lelőhelyeinek szárría a Kárpátok övén belül igen csekély és kristálytani mérések csak egy előfordulás, Nagyág kristályairól ismeretesek. Streng 4 , munkája tartalmazza Schrauf közlését, mely közelebbi megjelölés nélkül »Oberungarn« néven említ xantokon—előfordulást, ez valószínó'leg a B e c k e 5 . közleményében szereplő Stiavnica-Selmecbányával azonos. K renn er 6 , a baia sprie-i, felsőbányai ezüstércek ismertetésekor emlékszik meg minden közelebbi kristálytani adat nélkül a xantokonról. T ok o d y 7 . részletesen tanulmányozta Sâcârâmb-Nagyag xantokon kristályait, leírta azok kristályalakjait, optikai sajátságait és kémiai tulajdonságait. Irodalom: 1. Miers, H. A. & Prior, G. T. : Contributions to the study of pyrargyrite and proustite (Min. Mag., 8, 1888., p. 37—102). — la. M i er s, H. A. & Prior, G. TBeitr. zur Kenntniss des Pyrargyrit und Proustit (Zeitschr. f. Krist., 15, 1889., p. 129—193). — 2. Miers, H. A. & Prior, G. T. : Xanthoconite and Rittingerite, with remarks on the Red Silvers (Min. Mag., 10, 1893., p. 185—216). -2/a Miers, H. A. & Prior, G. T. : Ueber Xanthokon und Rittingerit, nebst Bemerkungen über " die Rothgiltigerze (Zeitsch. f. Krist., 22, 1894., p. 433—462). — 3. P e a c o c k, M. A. : Studies of sulpho-salts : XV. Xanthoconite and pvrostilpnite (Min. Mag., 29 1950., No 211, p. 346—358). — 4. Streng, A. : Feuerblende und Rittingerit (N. Jahrb. f. Min., 1879., p. 548). — 5. B eck e, Fr. : Rittingerit und Feuerblende von Schemnitz (T s c h e r m a k's Min«—petr. Mitt., 2, 1880., p. 94). — 6. Krenner, J. : Afehőbán/ai ezüstércek (Term.-tud. Kozl., 9, 1877., p. 199—200). — 7. Tokody L. : Proustit és xantokon Nagyágról (Mat. és Term.-tud. Ért., 46, 1929., p. 645—656). — 7/a Tokody, L. : Proustit und Xantokon von Nagyág (Centralb. f. Min., 1930., p. 117—123). Proustit und Xanthokon von Baia Lapocului-Láposbánya (Rumänien) Von L. Tokody, Budapest An den Gangstücken des Proustits und Xanthokons kommen Quarz» Pyrit, Chalkopyrit und Ar g en tit (?) als Begleitmineralien vor. Die Kristalle des Proustits sind haarfein, max. 0,25 mm dick und 2 mm lang. Die Kristalle erscheinen zumeist als strahlige Gruppen, als fichtenförmige Gebilde. Alleinstehende Kristalle sind selten, hypoparallele Zusammenwachsungen dagegen häufig. Es lassen sich zwei Formen beobachten : a{H20}, e{01l"2} Der Xanthokon ist oft auf Proustit angewachsen. Schöne Kristalle sitzen auf dem Quarz. Die Grösse der Kristalle ist max. 0,5 mm. Sie sind rötbraun, von lebhaftem Diamantglanz, undurchsichtig. Ihre Kristallformen sind:
